Azért indítottuk ezt a bologot, mert így minél előbb megoszthatjuk Veletek az élményeinket... És a hétköznapi kalandok mellett szeretnénk különös figyelmet szentelni a gasztronómiai élményeinknek is, és ötletekkel, receptekkel elhalmozni Benneteket... Így ha valakinek kedve támad, bármikor belekóstolhat egy kicsit Isztambulba... Güle Güle Kullan!
Ma beteljesítettük két korábbi tervünket - először is elmentünk a messzi földön híres kadiköyi piacot felkutatni. Busszal kb. fél órás út volt a tengerparti városrészhez. Fogalmunk sem volt, hogy merre menjünk, úgyhogy csak úgy céltalanul bóklásztunk, de nem sokkal később meg is találtuk a főutcát, ami egyenesen a piachoz vezetett. Ahogy közelítettünk, nagy örömünkre megláttuk a híres Ali Muhiddin Haci Bekir édességboltját, ide mindenképpen be kell térnie az erre járónak... Ugyanis ő az a bizonyos ember, aki kitalálta a "Turkish Delight" nevű híres édességet, melyet "lokum"-ként is emlegetnek. A kemény édességekkel szembeni elégedetlensége vezette rá arra a 18. században élő cukrászmestert, hogy valami könnyen lenyelhető finomságot találjon fel. Természetesen ez a különlegesség rögtön elnyerte a szultáni udvar tetszését, sőt hamarosan az egész országban rajongótáborra lelt. A mai napig működik két cukrászda Isztambulban, melyet Ali leszármazottai üzemeltetnek. A lokumot egyébként különbözőképpen ízesítik, így meg lehet kóstolni a pisztáciás, mogyorós, narancsos, rózsás, mandulás stb. változatokat is. Természetesen nem hagyhattuk el a boltot egy kis vásárfia nélkül, úgyhogy vettünk datolyás és pisztáciás ízűeket. Úton a piac felé még láttunk érdekes dolgokat, pl. egy libát csengővel a nyakán egy sétálóutcai bolt előtt...
Mint megállapíthattuk, a kadiköyi piac tulajdonképpen egyesíti a mi közelünkben lévő és az üsküdar-i által kínáltakat, ugyanis gyönyörű friss zöldségeket, olajbogyókat, tejtermékeket árulnak csakúgy mint nálunk, de gazdag friss haláruval is büszkélkedhetnek..
Némi bóklászás és vásárolgatás után hazatértünk, aztán beváltottuk a másik fogadalmunkat (ami főleg az én vágyam volt), hogy lesétáljunk Gregorral együtt a tengerpartra. Megegyeztünk Gézuval, hogy betérünk a vízipipás boltba is, így mindenki örömét lelhette a délutáni programban. A lakásunktól mintegy 20 perces sétával a meredek lejtőkön lejutottunk a tengerpartig. Nagyon szépek voltak a fények, úgyhogy fotózkodtunk is egy kicsit. Gregike meg nagyon vicces volt, ahogy időnként megijedt a felcsapó hullámoktól, amikor túl közel merészkedett a part széléhez..
