Büyükada

Kirándulni voltunk tegnap Nesliékkel. Xavier Gézu belga kollégája, és az ő török felesége Nesli. Még az Újévi KLM-es bulin lettünk jóba velük, és elhatároztuk, hogy majd néha csinálunk közös programot. Már nagyon vártuk a jó időt, mert még januárban elterveztük, hogyha süt a nap akkor elmegyünk a 'Prince's Islands' egyikére - ez egy 9 szigetből álló csoport Isztambultól kicsit délre a Márvány-tengeren. Mi a legnagyobbat, Büyükada-t látogattuk meg, melynek területe 5,46 négyzetkilométer.

Kadiköy-ből indult a hajónk 11-kor. Már az út maga is nagyon hangulatos volt. Elég sokan voltak kirándulós kedvükben, úgyhogy tele volt a - nem is kicsi  -hajó. Másfél órát utaztunk, közben folyamatosan kínálták körbe a teát, kávét, péksüteményeket.. Jó idő volt, úgyhogy kint ültünk a fedélzeten, még a sirályokat is megetettük. 

Ahogy távolodtunk Isztambultól - igazából csak hittük, hogy távolodunk -, most kicsit jobban érzékelhettük a város méreteit. Mentünk-mentünk, de még mindig a városban voltunk, hiába 1 órája hagytuk el a kikötőt.. Nem is gondoltuk volna, de még egészen délre kiterjed a város, tele házakkal egymás hegyén-hátán. 

Három szigetet is érintettünk, mire megérkeztünk a célállomáshoz. Már a hajón ülve megállapítottuk, hogy ezeken bizony nem a szegényebb emberek laknak.. Gyönyörű házak vannak a part mentén minden szigeten, persze csodás kilátással a tengerre és Isztambulra. 

Nesli sokat mesélt a szigetekről útközben - nagynénje az egyiken lakik, úgyhogy ő többször járt már errefelé. Azt az elején említette, hogy majd lovaskocsival megyünk fel a domb tetejére, de akkor azt gondoltam, hogy ez biztos valami turista-hóbort... Mint kiderült, ezeken a szigeteken tilos az autó használata (kivéve néhány szolgálati jármű, mint mentő, rendőr stb.) Egészen döbbenetes volt, tényleg minden ember lovaskocsit, vagy biciklit használt!

Úgyhogy mi is felpattantunk egy ilyen kis hintóra, és felhajtattunk a sziget legmagasabb pontjához. Persze a legtetejéig nem tudott fölvinni a kocsis, kicsit lejjebb állt meg, de onnan ha az embernek úgy tartja kedve, felülhet egy csacsi hátára aki szívesen fölcipeli, vagy akár sétálhat is.

Mi az utóbbit választottuk. Kb. fél órányi baktatás után elértünk a dombtetőre. Szusszantunk egy kicsit,  gyönyörködünk a kilátásban, valamint élveztük a hihetetlenül tiszta és friss levegőt! Van ott egy pici ortodox templom is, belül nagyon szép ezüst ikonokkal díszítve. Láttunk bent egy vitrint is teleaggatva karórákkal, de nem jöttünk rá ennek a jelentőségére...

A templom lábánál meg van egy kis helyi büfé, ahol megebédeltünk. Kinti asztaloknál ültünk le, úgyhogy még jó sokáig gyönyörködhettünk a kilátásban, közben helyi finomságokat majszolgattunk... Desszertnek már tudtuk előre, hogy majd a kikötőnél szeretnénk valamit - én dondurmát (török fagylalt, kicsit nyúlósabb mint a miénk), a többiek gofrit. Utóbbit már több helyen láttuk itt árulni, nagy népszerűségnek örvend. Nemhiába, hiszen feltétek 'százai' közül lehet választani - legalább négyféle csokis, mindenféle mogyorókrémes, az összes fajta gyümölcszselés stb. ragacsból lehet kérni a gofrira, majd gyümölcsöt kell választani és végül valami csokiforgácsot vagy cukorkavicsot. Na de azért az én dondurmám se volt semmi.. Nekem is volt választék bőven, és a gyümölcsös ízűek eszméletlen finomak - tömény, tele gyümölccsel. 

Nagyon jó kis kirándulás volt, jól elfáradtunk a végére, este 7-kor tett partra bennünket a hajó...

Olivás Rudacskák

Hozzávalók (kb. 50 darabhoz):

40 dkg Finomliszt (én gluténmentes lisztkeveréket használtam, ami bioboltokban kapható)
30 dkg Vaj vagy margarin
6 ek Joghurt
10 dkg Olajbogyó
Só

A sütőt 180 fokra előmelegítettem. A lisztet elmorzsoltam a vajjal. Hozzáadtam a joghurtot, a csipet sót és az apróra vágott olajbogyót, majd a tésztát jól összedolgoztam. (Ha túl keménynek tűnik egy kis joghurttal lazíthatjuk, illetve ha túl lágy tegyünk még hozzá lisztet.) Két nagy tepsit sütőpapírral kibéleltem. A tésztából ujjnyi vastag és kb. 5 cm hosszú rudacskákat sodortam, majd kissé kilapítottam és így tettem őket szépen sorjában a sütőlemezre. Ha az egyik megtelt már mehet is be a sütőbe, kb. 20 perc alatt szépen megpirulnak a rudacskák. Miután kész, mehet be a másik adag.

Kulináris Különlegességek

Töltött kagylók az utcán...

Előkelő helyet kapott az Isztambulban kapható 5 legveszélyesebb étel között. Utcán árulják szerte a városban, kis állványokon, nagy tálcán halomba rakva. Nagyon gusztán néz ki, de azért mégis egy kicsit bizarr.. Ennek ellenére vannak olyan bátor barátaink akik kipróbálták, így megtudhattuk, hogy állítólag nagyon finom. Fűszerezett főtt rizzsel van összekeverve a kagyló, és ezt töltik vissza a héjába.

Tahini & Pekmez

A Tahinit (szezámkrém) itt előszeretettel használják mindenféle ételhez, legyen az sós vagy édes.. (Otthon is lehet kapni már egyre több helyen, pl. bioboltokban, de végső soron a Nagycsarnok ázsiai boltjában). Ám amiatt külön említésre méltó ez a paszta, hogy itt létezik egy könnyen elkészíthető desszert, amit már előre csomagolt formában is lehet kapni a boltokban. 2 összetevője van, a Tahini és a Pekmez. Utóbbi tulajdonképpen melasz, aminek három variációja van: mazsolás, szedres és a majomkenyérfa-gyümölcsös (!).

Kaymak

Gézu figyelt fel először erre a dologra, amikor egyszer "kaymaksiz" (= "krémmentes") joghurtot vásárolt. A joghurtban nem éreztünk különbséget, de aztán a boltban felfedeztük, hogy lehet kaymakot kapni önmagában is. Mint kiderült ez leginkább a Mascarpone-hez hasonló valami, 60% zsírtartalmú tejkészítmény. Nagyon finom kenyérre kenve, lekvárral együtt fogyasztva.

Tengeri herkentyűk

Mondanom sem kell, hogy így a Boszporusz partján élve minden utcasarkon látni halárusokat. A különböző rákokat, tintahalakat, kagylókat persze Budapesten is megkaphatjuk, de ezt a képet azért mindenképpen meg akartuk mutatni, mert ott az a nagy "szemölcsös" lepényhal ami hát nem túl bizalomgerjesztő, mégis lelkesen kínálják itt...

Lokum (másnéven Turkish Delight, vagy Szultánkenyér)

Erről az édességről már tettünk említést a Kadiköy című bejegyzésben, de mindenképpen szerepelnie kell a különlegességek között is. Ez egy kukoricakeményítőből és cukorból készített kocka alakú desszert, és aromákkal ízesítik, vagy magokkal, ill. aszalt gyümölcsökkel (pisztácia, mogyoró, datolya stb.) töltik meg őket.

Lencseleves

Hozzávalók:

300g Lencse
1 Vöröshagyma (közepes)
2 Sárgarépa
1,5 l Zöldség alaplé (leveskockából is lehet)
1 kk Pirospaprika
1 kk Szárított zellerlevél
1 Babérlevél
Fél citrom leve
Petrezselyem vagy Menta
Só, bors
Joghurt
Olaj

A lencsét egy estére be kell áztatni. A vöröshagymát apró kockákra vágtam, majd egy nagy lábasban olajon üvegesre pároltam - legalább 10 percig, kis lángon, félig lefedve, amíg szép karamelles színe és illata nem lett. Rászórtam egy kis pirospaprikát, majd a lencséről leöntöttem a levet, és a zöldség alaplével együtt a lábasba tettem. Sóval, borssal, babérlevéllel fűszereztem, és miután felforrt, lefedve, csendesen fél óráig főztem. Közben a répát felkarikáztam. Amikor letelt a fél óra, a répát is beletettem a lábasba, és citromlével, zellerlevéllel fűszereztem a levest. Még 30 percig főztem (amíg a lencse és a répa meg nem puhult), kiszedtem a babérlevelet, és botmixerrel kissé pürésítettem a levest. Nem kell teljesen krémesíteni, maradhatnak benne zöldségdarabok. 

Tálalásnál felaprított petrezselyemmel vagy mentával elkevert joghurtot, illetve tejfölt adhatunk hozzá.

Két legyet egy csapásra:

A zöldség alaplevet házilag készítettem, így egy másik helyi ételt is nyertem. 3 db répát, 2 krumplit, 1 zellert felkockáztam. 1 vöröshagymát gerezdekre vágtam. Egy fél karfiolt rózsáira szedtem, 3 gerezd fokhagymát megpucoltam.

A vöröshagymát egy nagy lábasban, olajon üvegesre pároltam - a fenti receptben leírt módon. Hozzáadtam a fokhagymát (egészben, hiszen lereszelve túl intenzív lenne ehhez a leveshez), a répát, burgonyát és a zellert.  

A lábast félig lefedtem, és további 10 percig pároltam a zöldségeket. Ezután felöntöttem vízzel - úgy, hogy bőven ellepje a zöldségeket -, és 20 percig főztem őket kis lángon, az edényt továbbra is félig lefedve. Mivel a karfiolnak kevesebb idő is elég, azt csak az utolsó 10 percben adtam hozzá a lassan fővő zöldségekhez.

Ezzel kész is a zöldség alaplé, melyet azonnal fel lehet használni, de akár le is fagyaszthatjuk.. 

És most jön a trükk, egy helyi étel a zöldségek felhasználásával:

Zeytinyagli Kereviz

Miután a levest leszűrtem, a zöldségeket egy nagy salátás tálba tettem - egy pohárnyi zöldséglevet azért hagytam rajtuk. Egy kis tálkában összekevertem 3 ek olívaolajat 2 ek citromlével, sóval, borssal fűszereztem, és ráöntöttem a zöldségekre. Tálalásnál egy kis friss petrezselymet is szórtam rá. Nagyon finom hidegen/melegen egyaránt, salátának vagy akár köretként fogyasztva!

Padlizsáncsónakok a Boszporusz felett...

Hozzávalók (4 személyre):

4 db Padlizsán (kisméretű)
4 db Paradicsom
1 Csokor petrezselyem
3 Fokhagymagerezd
1 Marék dió
10 dkg Juhsajt
2 ek Citromlé
1 ek Bazsalikom (szárított)
Só, bors
Vaj, olívaolaj

A sütőt 180 fokra előmelegítettem. A padlizsánokat hosszában elfeleztem, és egy kiskanál segítségével kivájtam a közepükben egy kb. 2 cm-es sávot (nagyjából a magokat), hogy beleférjen majd a töltelék. Kivajazott tepsibe fektettem őket, belsejüket olajjal megkentem. Mintegy fél óráig elősütöttem a padlizsánokat.

Mindeközben a paradicsomokat apró kockákra vágtam. A fokhagymákat átpasszíroztam, a diót mozsárban összetörtem, és a citromlével együtt mindezt hozzákevertem a paradicsomhoz. A juhsajtot is belemorzsoltam az egyvelegbe, végül sóval, borssal és szárított bazsalikommal fűszereztem a tölteléket.

Amikor a padlizsánok barnára sültek, kivettem őket a sütőből. Egy evőkanál segítségével kicsit még jobban szétnyomkodtam a belsejüket, hogy elég hely legyen a tölteléknek. Ezután belekanalaztam mindegyikbe a paradicsomos keverékből. Visszatettem a sütőbe, és még egy bő fél órán át sütöttem az immáron töltött csónakokat. 

Tálaláskor jó sok apróra vágott friss petrezselyemmel kínáltam a padlizsánokat.

Tahinis Sütik

Hozzávalók:

20 dkg Liszt (én a gluténmentes verzióhoz szójaliszt és rizsliszt keverékét használtam)
2 ek Sütőpor
10 dkg Kristálycukor (vagy barnacukor)
15 dkg Darált mandula és dió vegyesen
120 ml Tahini (szezámkrém)
100 ml Olívaolaj
250 ml Narancslé
1 kk Fahéj
Mazsola a díszítéshez

Ez egy nagyon tömény süti, de ha elég kicsire gyúrjuk a gombócokat, akkor még éppen élvezhetően ízletes falatokat készíthetünk.

A sütőt 180 fokra előmelegítettem. A lisztet alaposan összekevertem a sütőporral és a darált magvakkal, fahéjjal fűszereztem. A tahinit egy keverőtálba öntöttem, és az olívaolajjal együtt, elektromos habverő segítségével jól összekevertem, majd hozzáadtam a cukrot. Addig kevertem, amíg a cukor teljesen felolvadt a sűrű folyadékban. A narancsok levét kifacsartam, és lassan ezt is a masszához öntöttem, állandó keverés mellett. 

A száraz hozzávalókhoz lassan elkezdtem hozzáönteni a tahinis keveréket, és jól összedolgoztam a tésztát. (Ha esetleg túl folyékonynak bizonyul, lehet még bele lisztet tenni, ha túl sűrű, akkor narancslével lazíthatjuk.)

A masszából kis gombócokat formáztam a tenyeremben, és ezeket sütőpapírral borított tepsiben elrendeztem. Mindegyiknek a közepébe egy-egy mazsolát szúrtam. Kb. 30 perc alatt aranybarnára sültek a golyócskák.

Fűszeres Csicseriborsókrémleves

Hozzávalók:

300g Csicseriborsó (konzerv is lehet)
1 Vöröshagyma (kicsi, vagy egy nagy fele)
3 Fokhagymagerezd
1,2 l Húsleves (lehet kockából is)
Zöldfűszerek: zellerlevél, petrezselyem, gyömbér (én a gödöllői 'Méhészeti Bio' zellert használtam, de természetesen ha valakinek nincs ilyen, a boltból is tud szerezni ;o) )
Olívaolaj
Citromlé
Só

Levesbetétnek karamellizált narancsos szezámmagokat tettem bele, a következők kellenek hozzá:
Olívaolaj,
2 ek Cukor (lehetőleg barnacukor)
3 ek Szezámmag
1 Narancs leve

Először is (ha nem konzerv) a csicseriborsót előző este be kell áztatni. Másnap hozzáláttam a leveshez. Felhevítettem az olívaolajat, és az apróra vágott vöröshagymát megdinszteltem benne. Hozzáadtam az átpaszírozott fokhagymagerezdeket, és amikor megéreztem az illatát, beleöntöttem a csicseriborsót, ráöntöttem a leves alaplét (készülhet kockából is), és kissé megsóztam. Felforraltam, majd lefedve főztem kb. másfél óráig, amíg a borsó jó puha nem lett (konzerv esetében rövidebb idő is elég). Kb. 10 perccel a főzés vége előtt hozzáadtam a fűszereket és egy kis frissen facsart citromot is öntöttem bele.

A szezámmaghoz felforrósítottam az olajat, majd cukrot tettem bele és kissé karamellizáltam. Beleöntöttem a szezámmagokat, jól összepirítottam, majd felöntöttem a kifacsart narancs levével. Kicsit hagytam besűrűsödni, majd tálaltam a levest, és ezzel a sziruppal díszítettem.

Táncolunk!

Először csak vacsizni és vízipipázni indultunk péntek este Balázzsal és Dórival együtt, akik itt vannak látogatóban nálunk.. Nagyon kedves pincér üdvözölt bennünket az ajtóban, és betessékelt a törökös stílusban berendezett terembe. Az egész olyasmi mint egy jurta, mert  köralakú és sátorszerű a teteje. A falak körös-körül szőnyegekkel borítottak, a terem pedig az itt szokásos pici asztalokkal, s kis méretű, szintén török mintás kanapékkal van berendezve. Megrendeltük hát az almateákat és a gözleméket (palacsintaszerű tészta, melyet hússal, sajttal vagy zöldségekkel töltenek), salátákat. Természetesen ezután a fiúk megrendelték a szokásos vízipipát, s miközben békésen pöfékeltek, a színpadon már elkezdett hangolni a zenekar - egy szintetizátoros és egy török gitáros / énekes srác. Az emberek meg csak gyűltek-gyűltek az étteremben..  Eszegetés közben azért fél szemünket rajta tartottuk a környezetünkön, így érdekes megfigyeléseket tehettünk, pl. azt, hogy a kendőt viselő, egyértelműen vallásos nők ugyanúgy mulattak, mint bárki más. Több asztalnál is láttunk ilyen csoportot, ráadásul vízipipáztak is. Akadt olyan barátnős társaság, akik közül valaki a kicsi (2-3 éves) gyermekét is magával hozta..

Mintegy fél óráig tartó hangolás után elkezdődött végre a zene. A szintetizátoros srác rázendített különböző hagyományos török hangszerek hangjának imitációjával, balra tőle pedig a "popstar"-ként hirdetett énekes, tradicionális gitárral a kezében. Szép hangja volt az énekesnek, a dalok ötvözték a teljesen hagyományos török zenét a mai popkultúrával. Mintegy 20 percig mindenki csak békésen eszegetve hallgatta a koncertet, majd az egyik asztalnál az első bátor vállalkozó szellemű lány felállt és táncolni kezdett, majd nem sokkal később az egész asztaltársaságuk követte őt. Ezután már fokozatosan gyarapodott a táncolók köre. Mi meg csak figyeltük az eseményeket, cselekedni nem nagyon mertünk.. A társaság elég vegyes volt, egészen kicsi gyermekektől kezdve a 20-30-as korosztályon át az 50-60 évesekig, mindenki mulatott. Számomra érdekes megfigyelés volt, hogy a nők mozdulatai a török hastánc stílusát követték.
A nálunk megszokott, budapesti szórakozó-helyeken látottaktól teljesen eltérő az itteni mozgáskultúra. Mintegy 2 óra múltán aztán egyre jobban beindult a buli.. Van egy bizonyos török hangszer, melynek sajnos nem tudjuk a nevét (talán a magyar népi dorombhoz hasonlít egy kicsit a hangja), és amikor ezt szólaltatta meg a szintetizátoros, akkor az emberek különös mozgásba kezdtek, melybe az egész testük beleremegett. A zenekarnak meg tetszett az emberek reakciója, és egyre gyorsabb számokat kezdtek játszani. Mi sem kellett több ennél, és két fiú táncpárbajba kezdett. Lesöpörtek mindenkit a tánctérről, és kezdődött az őrület. Lábak keresztbe-oldalra-előre-hátra, karjuk himbálózva, össze-vissza rázogatva, egész testük meg csak tekergett ide-oda, valami egészen különös mozgásformába kezdtek. És csak tekerték, taposták, ami csak belefért.. A nézők meg örvendettek, sikítottak, hogy minél többet belőlük! Mi meg csak néztünk és néztünk.. Már éppen fizetni és távozni akartunk, amikor rendőrök jelentek meg a helyszínen. A zene elhallgatott, a villanyt felkapcsolták. 8 rendőr (köztük egy hölgy) körbejárt, és mindenkit igazoltattak, ráadásul meg is motoztak bennünket, átkutatták a táskánkat. Előkerestük az útlevelünket, egyikünk kivételével.. Géza elfelejtette magával hozni..
Kissé megrémültünk, mert azért nem túl vicces papírok nélkül külföldön, amikor egy rendőr igazoltatni akar.. Szerencsére a magyar személyije nála volt, de azért felhívta Emrah-t (a szomszédunkat), hogy hozza el tőlünk az útlevelet és Gézu kérdezte a rendőrtől, hogy megfelelő-e, ha 5 perc múlva ér csak ide az okmány.. A rendőr válasza "nem" volt, ekkor még jobban megijedtünk. Viszont a magyar személyi láttán már megenyhült, és szerencsére elfogadta. Azt nem tudtuk meg, hogy mit kerestek, mert nem történt semmi balhé.
Különös este volt.. De még akartunk belőle, úgyhogy szombaton is elmentünk! Sajnos kicsit később érkeztünk, ezért várnunk kellett egy üres asztalra. Először kiültettek bennünket a "játszószobába", ahol ment a focimeccs és különböző társasjátékokat játszottak az emberek. Kicsit később szóltak, hogy felszabadult egy asztal a táncos terem melletti részen, úgyhogy átültettek oda bennünket. Ez még mindig nem az igazi hely volt, úgyhogy vártunk türelmesen... De megérte, mert további fél órás várakozás után már kaptunk asztalt a bulihelyen is. Felküzdöttük magunkat! :) Nem csalódtunk, ugyanaz a hangulat várt minket, mint előző este. Annyi különbséggel, hogy már az egész éttermet betöltötték a táncolók, körbe-körbe jártak egymásba karolva az asztalok között. A lábak valami eszméletlen gyorsasággal követték a ritmust... De most már nem úsztuk ám meg csak ennyivel..
A pincérek nagyon örültek visszatéré-sünknek, és vígan invitáltak táncba bennünket.. Olyan aranyosak voltak, erre nem lehetett nemet mondani, úgyhogy egy életünk - egy halálunk, belevágtunk! Először csak Gézával ketten merészkedtünk a tánctérre.. Minden bátorságunkat összeszedve elkezdtük felidézni az előző este látottakat, és kisvártatva azon kaptuk magunkat, hogy táncolunk! Ráadásul pár perc csúszással Balázsék is vették a bátorságot és követtek minket, úgyhogy együtt roptuk a török táncot..
Az egésznek az a tanulsága, hogy megállapíthattuk, ezek a törökök aztán tudnak bulizni.. Ráadásul félig-meddig tradicionális zenére, hagyományokat követő mozdulatokkal teszik ezt, mindezt úgy, hogy alkoholt nem fogyasztanak közben!

Báránybordák Paradicsomos Burgonyával & Petrezselyemsalátával

Hozzávalók (2 személyre)

6 db Bárányborda
1 Lilahagyma (nagy - fele a húshoz, fele a salátához)
0,5 kg Burgonya
2 Csokor Petrezselyem
1 Hámozott Paradicsomkonzerv
2 Paradicsom
Olívaolaj
Citromlé
Só, Bors
Rozmaring (szárított)

A báránybordákat megmostam, papírtörlővel leitattam, sóval-borssal megszórtam. Serpenyőben, kevés olajon pirítottam a husikat, először 3 percig az egyik oldalukon. Ezután megfordítottam őket, rádobtam a durván felszeletelt lilahagyma darabokat, megszórtam rozmaringgal, és szintén 3 percig pirítottam. Mindeközben Géza elkészítette a krumplit. Előzőleg héjában megfőzte őket, majd rövid ideig tartó hűtés után megfosztotta őket héjuktól. Kockákra vágta, majd vajon megpirította a burgonyákat. Hozzáöntötte a paradicsomszószt, összefőzte.. A petrezselyemsalátához összevágtam (ahogy csak bírtam) jó apróra a zöldet, valamint apró kockákra a paradicsomot és a lilahagymát. Ezeket jól összevegyítettem, olívaolajjal meglocsoltam, kis citromlevet is öntöttem rá, sóztam-borsoztam. (Még esetleg juhsajt kockákkal is meg lehet bolondítani..)