"Már megint éreztem azt a süppedő-emelkedő érzést. Csak most a végén Anyuék Budapest helyett valami Ankarát emlegettek. Ezután következett a szokásos zötykölődés, de jóval tovább tartott, mint általában. Aztán még nagyon sok szokatlan dolog történt a következő napokban..."
Kismanócska valahogy így élhette meg a nagy utazást.. Nemrég elhatároztuk, alaposan megterveztük (ahogy azt kell, Kahve Dünyasiban, Lonely Planet-el a kezünkben), s aztán Ankara és Olympos között megnéztünk mindent, amit csak lehetett, és időnk is engedett. Reggel indultunk Isztambulból repülővel. 1 óra alatt meg is érkeztünk Ankarába, ahol fölvettük bérelt autónkat, majd 8 nap alatt megtettük a mintegy 1600 km-es távot. Még szerencse, hogy Isztambulban már megszokhattuk a sajátos közlekedési szokásokat, így aztán nem ért bennünket nagy meglepetés az autóutakon. Török nyelvtudásunknak is sokat (legfőképpen pénzt) köszönhettünk, mivel közvetlenül hívtuk fel a szállodákat, s így lényeges kedvezménnyel tudtunk szobákat foglalni mindenhol.
Első állomásunk az Ankarától 200 km-re keletre fekvő Hattuşa (mai nevén Boğazkale), egykoron a Hettita Birodalom fővárosa volt. Csupán 120 évvel ezelőtt fedezték fel ezt a több ezer éves kincseket rejtő területet, s azóta is folyamatosak az ásatások. A legkorábbi életjelek i.e. 2000 körüli időszakra utalnak, a Hettiták viszont az i.e. 16-12. század között éltek itt és tulajdonították fővárosuknak a területet. Birodalmuk egész Anatóliát magában foglalta, Észak-Szíria határáig. Masszív városfaluknak bizonyos részei még a mai napig állnak, s néhány impozáns kapu is megmaradt. Ám az épületeket sajnos porig rombolták vagy égették, így aztán elég keveset tudni a Hettiták történetéről. Egy közeli 'sziklamenedék'-ben viszont találtak még néhány informatív írást, illetve istenségeket ábrázoló kőfaragásokat.
 |
| Yazılkaya vagyis "írott kő", istenségeket ábrázoló sziklafaragás |
 |
| A fő templom maradványai, egy nagy zöld kővel, mely valószínűleg a környező hegyekből származott, de nem tudni mi célt szolgált |
 |
| Így nézhetett ki fénykorában a városfal |
 |
| Az Oroszlán-kapu |
 |
| Egy harcos szobra |
 |
| A Király-kapu |
 |
| Hettita 'hieroglifák' |
 |
| Hattusas |
Aznap még tovább kocsikáztunk néhány kilométert, mivel a kedves Yozgat városkában foglaltunk szállást. Egy darabig kóvályogtunk a zsúfolt kisvárosban, mire megtaláltuk a szállodánkat. Kierült, hogy egy nemzeti park kellős közepén, ráadásul egy gyönyörű zöld erdős hegy tetején helyezkedik el. Találtunk útközben egy szimpatikus vacsi- és egyben vízipipás helyet is, úgyhogy igazán jól telt utazásunk első estéje.
 |
| Szálloda a hegytetőn |
 |
| Mindenfelé az általam úgy hiányolt házi kacsák futkároztak az úton.. De bezzeg étlapon sehol nem láttuk őket!!!! |
 |
| Hangulatos vacsihely, kis kabinokkal |
 |
| Véget ért a nyaralás első napja |
Másnap régi álmunk vált valóra, amikor megpillantottuk Kapadokya mesés süveghegyeit. És innentől 2 és fél napon át töméntelen mennyiségben élvezhettük a csodát. Ezeréves sziklatemplomok, üldözött keresztények menedékhelyei, misztikus földalatti városok, barlanglakások, no meg a híres kappadókiai bor és Testi kebab. Utóbbit egy speciális agyagedényben készítik. Marha- vagy csirkehúst paradicsommal, hagymával és paprikával főznek össze kemencében vagy 3 órán keresztül, így aztán porhanyós és ízletes étel lesz a végeredmény.
Kappadókiában, stílszerűen mi is barlanghotelben hajtottuk álomra fejünket. Első nap egy olyan szobát kaptunk, amelynek nem volt egyáltalán ablaka sem, emiatt hangulatos, ám elég hideg volt. Másnap viszont megkaptuk a tetőtéri szobát, melyből pazar kilátásunk nyílt a göremei tájra és a hőlégballonokkal együtt induló napfelkeltére...
 |
| Reggel Kappadokya-ban |
 |
| Göremei életkép |
 |
| Sziklatemplomok, menedékhelyek... |
 |
| Gluténmentes étterem Kappadokya-ban!! (Köszönet a rengeteg turistának :)) |
 |
| Gombaformák |
 |
| 1000 éves freskó és 120 éves graffiti |
 |
| Kapadokya-i hegyek között néhol előbukkan egy kis falu |
|
|
 |
| Elhagyatott városka |
 |
| Teveforma |
Csordultig telve Kapadokya csodáival, az ötödik napon Konya felé vettük az irányt. Közben utunkba akadt néhány karavánszeráj, ezeknél rendre megpihentettük "acélparipánkat".
 |
| Sarihani karavánszeráj |
 |
| Sultanhani karavánszeráj az 1200-as évekből |
Konyába érkezve, egy egész más világban találtuk magunkat. A nyaralás első pár napját "elkényeztetett turisták" módjára töltöttük, ám itt aztán belecsaptunk a fekete levesbe.. Azt tudtuk előre, hogy fel kell vennünk hosszú nadrágunkat és vállainkat takaró felsőrészünket, mivel Törökország legmélyebben vallásos városába érkeztünk. Itt aztán nem túlzás azt állítani, hogy a nők 99.9%-a kendőt visel. A közlekedés még talán az isztambulinál is kaotikusabb. Érdekes volt azt is megfigyelni, hogy külföldi áruházakat egyáltalán nem is láttunk, csak helyi boltokat, melyek látványa meglehetősen zsibvásáros képet kölcsönzött a belvárosnak. Megpróbáltunk egy Migros szupermarketet felkutatni, mivel szükségünk volt némi ellátmányra, és meglepetten tapasztaltuk, hogy az egyetlen ami létezett az már tönkre is ment. Egyszerűen bojkottálni látszottak a városlakók, akik csakis török márkát és a bazári termékeket hajlandóak vásárolni. Mindennek ellenére a város egyáltalán nem tűnt barátságosnak. Főleg, amikor az autóval bolyongva, szűk sikátorokban több csapat suhanc gyereket láttunk rosszalkodni, cigarettázni.. Hát ez lenne a legvallásosabb város?
Ránk sem néztek túl jó szemmel. Egy autós láthatóan direkt kezdett elindulni, amikor én éppen átkeltem az úton - félreérthetetlenül babával teli nagy pocakommal.. Úgyhogy őszintén szólva, alig vártuk, hogy menekülhessünk innen..
Na, de nem is ezért jöttünk Konyába, hanem hogy megnézzük a "kerengő dervis-rend" egykori székhelyét, illetve a közelben található 9000 (!) éves, újkőkorszaki városkát, Çatalhöyük-öt. Utóbbival kezdtünk, hát a Hettiták városa után ez talán még inkább magával ragadó élmény volt. Hiszen itt egészen épen megmaradtak a házak falai, melyeket az évezredek alatt föld temetett be. Állítólag úgy éltek itt emberelődeink vagy 1200 éven át, hogy egyáltalán nem zavarta meg őket háború vagy bármiféle harciaskodás. Rengeteg információval szolgál ez a terület az újkőkori kutatásokat illetően, melyek még ma is folynak itt. Ami érdekességet megtudtunk, hogy nagy szerepet tulajdonítottak a kézműveskedésnek, nem volt felsőbb hatalom, a családok összefogtak a mindennapi teendők ellátását illetően. Elhunyt szeretteiket házaikon belül temették el, általában az alvóhelyük alatt. Házaikat saját falakkal ugyan, de szorosan egymás mellé építették, s a tetőről volt bejárás létrákon keresztül. A házaik tetejét használták utca gyanánt is. Ha egy ház tönkrement, a falait lerombolták és újraépítették, évente több alkalommal is sor kerülhetett erre, mivel nem volt más alapanyaguk, mint a nem túl sokat bíró agyag és sár. Ennek ellenére tényleg fantasztikus, hogy milyen szép állapotban megmaradtak bizonyos részei a városkának.
 |
| Egy ház belső falai |
 |
| Ásatási helyszín, sátorral védve az időjárási viszontagságoktól |
 |
| Házak a kapcsolódó falakkal |
 |
| Városrészlet |
 |
| És így nézhetett ki egykoron.. rekonstrukció egy 9000 éves házról |
 |
| ... és belülről |
 |
| Fekhely, alatta rokonok sírhelyei, relikviák és hátul kamra |
 |
| Felülről volt a bejárás |
 |
| Kőkorszaki kemence |
E megható élménnyel eltelve, ám gyomrunk már teljesen kiürülve, Konya javára legyen írva, sikerült az egyik legízletesebb vacsoránkat elfogyasztani itt az utazásunk során! Az unalmas, egyhangú fűszerezésű kebabok után végre itt olyasmiket találtunk, amiben felfedeztük a fantáziát! Finom bárányraguk padlizsánnal és egyéb finomságokkal összefőzve, gazdag fűszerezéssel, valamint házi joghurt - ez volt a menü.
Miután átvészeltük egy tipikus török alacsony kategóriás hotelben az éjszakát (felújítottnak tűnő, ám tákolmány szoba, külön kérésünkre sem sikerült kitakarítani rendesen a fürdőt - no comment, a hajnalban fülünkbe harsogó ezzan után szerencsére hamar visszaaludtunk), útra kelésünk előtt még megnéztük a Mevlana múzeumot. Először jártunk olyan látnivalónál, amelyet külföldiekkel ellentétben többségében helyi turisták látogattak. Megintcsak kicsit kényelmetlenül éreztem magam, fejkendő híján.. Mevlana, vagyis a kerengő dervis-rend alapítójának sírjánál áhítattal imádkoztak az ide zarándokló muszlim hitűek, hiszen nekik ez egy különösen szent hely. Néhány érdekes relikviát is láthattunk, többek között miniatűrákat, vagyis elképesztően picike betűkkel megírt Koránt, melynek alkotója sajnos meg is vakult a munka végeztével. Ezen kívül megszagolhattuk a Mohammed szakállát őrző dobozt is, mely rózsaillatot áraszt!
 |
| Konya - ez egy szép része a városnak |
 |
| Bicikliút Konya külvárosában!!! - ez legalább barátságos és egészen egyedi dolog Isztambulhoz képest |
 |
| Itt nem Bibliát tesznek az éjjeliszekrénybe... |
|
 |
| Mevlana múzeum |
 |
| Tipikus... |
|
Ahogy tudtunk, hát útnak is eredtünk végső állomásunk, az ókori görög istenségek lakhelye, Olympos felé. Útközben, az ezernyi látnivaló közül egyet azért sikerült megnéznünk, a lenyűgöző állapotban megmaradt Aspendos-i színházat. Állítólag ez a legszebb ilyen színház a világon fellelhető ókori római maradványok közül. Atatürknek köszönhetően a 20. században újra használatba is vették és operafesztiválokat, valamint különböző koncerteket adtak itt. Nagyon szerettünk volna mi is részesei lenni egy ilyen egyedülálló élménynek, hiszen az otthon is magukat megmutató Anatolian Dance Group éppen itt adja elő egyik híres show-ját. Ám mint kiderült, nemrégiben beszüntették az antik színház-beli előadásokat, s most már egy mellette felépített gyenge utánzatban kápráztatják a nézőket - hát ebből köszönjük nem kértünk..
 |
| A színház látképe |
 |
| Aspendosi romok |
Innen már nem volt messze a nagybetűs pihenés helyszíne, ahol utolsó másfél napunkat töltöttük teljes henyéléssel. Olympos falucska a hegyek között helyezkedik el a tengerparton, 90 km-re nyugatra Antalya-tól. Jó kacskaringós út vezet ide erdőkön keresztül, de megér minden kínlódást a végcél. Tökéletes tengerpartot találtunk, ennél jobbat nem is kívánhattunk volna. Semmi zaj, semmi zsúfoltság, tiszta, zavartalan víz. Így aztán naphosszat élveztük a tengerparti napsütést és a jóleső lubickolást. Érdekes élmény volt már a tengerpart megközelítése is, ugyanis önmagában ez is az olymposi műemlék része, így aztán ókori romok között sétálva értük el a tengert (belépő ellenében). Ez igazán különös atmoszférát adott a helynek.
Olympos-t egyébként sokan ajánlották, de terhességem miatt óva is intettek tőle, hiszen ez egy igazi "hippi-hely". Rengeteg diák jár ide, hazai és külföldi egyaránt. Így aztán bulizós helyekben és kempingekben nincs hiány. De éppen ezért jópofa a hely, tele hangulatos faházakkal. Mi azért inkább egy kicsit többet fizettünk, de biztonságosabb szállást választottunk. Feng-shui szerint berendezett kert és szobák, így hirdették magukat. Ez egy kicsit túlzásnak tűnt aztán, de végülis egy nagyon helyes, barátságos helyen töltöttük az utolsó két napunkat. Ráadásul félpanziós ellátásunk volt, és ígéretükhöz híven tényleg nagyon friss és ízletes alapanyagokból dolgoztak.. És hogy mi volt a reggeli? Hát az egész utazás során, minden egyes szállodában ugyanaz: főtt tojás, sajtok, olajbogyó, paradicsom, uborka, lekvár és török tea! De ez így is van rendjén, és elégedettek is voltunk vele.
 |
| Úton a tengerpart felé, ókori romok között |
 |
| Kell ennél jobb?? |
 |
| Hotel 212 Olympos |
 |
| A nagy kékség |
|
|
 |
| bye-bye Olympos...még visszatérünk! |
