Oldalak

2011. január 25., kedd

Kulináris Különlegességek II.


Salep

 Kedvenc téli forró italunk. Az Orchis Mascula, illetve ennek a növénynek a családjába tartozó orchidea-fajták szárított virágaiból nyert porból készül. Forró vízzel vagy tejjel összekeverve, fahéjjal megszórva finom ital nyerhető belőle, mely népszerű mind Törökországban, mind a Közel-Kelet más országaiban. Németországban, sőt Angliában is fogyaszották régebben, még a kávé- és teakultúra felvirágzása előtt. Egyesek a cukor mellett narancs- vagy rózsavízzel is ízesítik (forrás: Wikipedia).
 Törökországban bizonyos desszerteknek és a híres ragacsos fagylaltnak is elengedhetetlen alkotóeleme. Ugyanis a sahlepnek van egy különleges tulajdonsága is, a folyadékot besűríti és kicsit ragacsossá változtatja. Ezért aztán, mi családon belül el is neveztük "iható tejbegríz"-nek, az íz és az állag hasonlósága miatt.



 Természetesen a salep hosszú életútja lehetővé tette a róla szóló különböző mendemondák születését is. Némelyek potencianövelő hatásról beszélnek a saleppel kapcsolatban, de mások a hosszú élet titkát lelték benne. Érdekes, hogy egy nyugati zenekar egyik albumán (Aphrodite's Child: 666) a megjegyzésben feltüntetik, hogy "Salep hatása alatt készült a lemez". Ennek kapcsán Nyugaton a salep szót valamiféle drogként vagy sátánként értelmezték, ezért az albumot jó néhány rádiócsatorna betiltotta. 
 Igazi finomságot készíthetünk, ha az elkészült Salep-be belekeverünk egy kiskanál instant kávét. Isztambulban a nagyobb kávézók kínálják ezt a változatot is.
 
Tavukgöğsü

 Tavuk = csirke, göğüs = mell, "Tavukgöğsü" = csirkepuding. Igen, jól olvastátok. Egy különleges desszert, melyet tejjel és csirkemellel készítenek. A csirkehúst jól megfőzik, és szétszedik szálanként. Összekeverik cukorral és tejjel, majd rizsliszttel sűrítik, legtöbbször fahéjjal ízesítik. Az eredmény egy sűrű, tömör puding, melyet kínáláshoz sokszor dekoratívan megformáznak. Egyébként egy finom tejpuding, kicsit bizarr főtt csirke utóízzel.
 A desszert eredete az ókori Rómába vezethető vissza, és a középkori Európában is a felsőbb osztály tagjainak kedvelt eledele volt. 


Elma Çay

 Minden látogatónk kedvence, az Elma Çay.  Barna színű, édes granulátom, melyet forró vízzel összekeverve finom ital nyerhető. Tulipános bögréből isszuk, s leginkább vízipipázás mellett fogyasztjuk...
  A törököknél alapvetően nagyon népszerű a teafogyasztás. A Fekete-tenger keleti  partvidékén termelik a törökök által kedvelt fekete teát. Ha vendégségbe megy az ember (a nap bármely szakában legyen is az), biztosan meg fogják kínálni teával. A teázás errefelé a barátság és  vendégszeretet jele. Bazárokokban, kisebb üzletekben is könnyen előfordulhat, hogy meghívnak bennünket egy teára. Étteremben pedig alapvető, hogy étkezés előtt vagy után az ember elfogyaszt egy pohár teát. Napközben, úton-útfélen utcán teázó embereket láthatunk, akik megbeszélik a nap fontos dolgait. No és hát nem utolsó sorban az alkoholt, és a túl sok kávéfogyasztást is hivatott helyettesíteni a muszlim országokban. Egész nap iszogatják az emberek kis tulipánformájú pohárkákból, így biztosítva folyamatos éberségüket - mely egyébként figyelemre méltó!


 Irodákban, otthonokban, üzletekben egész nap fő a tea. Egy speciális, kétszintes edényt használnak erre a célra. Az alsó kannában forr a víz, a felsőben pedig a sűrű teafőzet. A kettőt összeöntve, a fogyasztó kívánságainak megfelelően készül az ital. Kérhetjük erősre, ekkor többet öntenek a sűrű teafőzetből, s sötét színű italt kapunk. Ellenben, ha gyengébb és világosabb változatot szeretnénk, kevesebb  fekete tea hozzáadásával ez is megoldható. Kockacukrot mindenhol kínálnak mellé, de nem ismeretlen a citromlével való ízesítés sem.
 Törökország a világ egyik legnagyobb teafogyasztója, a személyenkénti éves átlagfogyasztás eléri a 2,5 kg-ot is!







2011. január 17., hétfő

Cuki Cukkinileves




Hozzávalók:

2 db Cukkini
1 kis fej Vöröshagyma
1 nagy Sárgarépa
1 kis Zellergumó
1 gerezd Fokhagyma
1 kk Pirospaprika
1 ek Paradicsompüré
1,5 l Zöldség-alaplé (lehet leveskockából is)
Olaj, Só, Bors

A vöröshagymát fölaprítjuk, olajban megfonnyasztjuk. Hozzáadjuk az áttört fokhagymát, majd a felaprítot zöldségeket. Fedő alatt 5 percig pároljuk őket, majd megszórjuk a paprikával, sóval, borssal. Felöntjük az alaplével, és 20 percig főzzük a levest (csak úgy kedvesen, halkan bugyogjon a fedő alatt, forrás után gyenge lángon). Amikor a zöldségek megpuhultak, botmixerrel pürésítjük az egészet. 






2011. január 15., szombat

Az én Bruschettám....


Hozzávalók:

3 sárga Kaliforniai paprika
2 Paradicsom
Friss Petrezselyem
Olívaolaj



A sütőt állítsuk grillfokozatra és melegítsük elő (kb. 220 fokra). Tegyk be a paprikákat a felső sütőrácsra, és időnként forgatva süssük feketére őket (kb. 10 perc alatt). Ha elkészültek, tegyük egy tálba a paprikákat, és nedves konyharuhával takarjuk le, hagyjuk így állni 15 percet. Közben forraljunk vizet, vágjuk be keresztbe a paradicsomok alját, és 1 percre dobjuk be őket a forró vízbe, majd húzzuk le a héjukat. Vágjuk félbe őket, kanalazzuk ki a magjukat, végül aprítsuk fel kockákra a paradicsomok húsát.
Húzzuk le a paprikák héját is, távolítsuk el a magházakat, és vágjuk fel szintén kockákra. Keverjük össze a paradicsommal, sózzuk meg, locsoljuk meg olívaolajjal. Petrezselyemmel megszórva, pirítóssal tálaljuk.

2011. január 6., csütörtök

Szőke Nő


 Sokan kérdezik tőlem otthon, hogy "és hogy viseled, hogy mindenki megnéz a szőke hajad miatt?".
Igazából én erre eddig mindig csak azt tudtam mondani, hogy nem különösebben zavaró a dolog, mivel itt is már nagyon sok nő festi szőkére a haját, nem vagyok annyira feltűnő. Valami miatt azonban mégiscsak meg-megnéznek, de azt gondolom nem a hajam színe az ami feltűnik az embereknek, hanem hogy mégiscsak mások a vonásaink mint a törököknek. Az itteni nők többségének az arca nagyon karakterisztikus. Arcvonásaik erősebbek, határozottabbak mint a miénk. Legtöbbjüknek a szemöldöke erős vonalú, tekintetük tiszta és átható. Szerintem sok szép török nő van Isztambulban.
 Másik lakhelyünkön, Kırazlıtepén az ázsiai oldalon, legtöbbször megnéztek bennünket, amikor kitettük a lábunkat az utcára. Nem feltétlenül a szőke hajam miatt (ami arrafelé egészen ritkaságszámba megy), hanem mert mi voltunk "a külföldiek", furcsa fehér kiskutyánkkal egyetemben.. 
Itt Beşiktaşban külföldinek lenni viszont már nem olyan nagy szám, nap mint nap hallunk idegen nyelven beszélő embereket a környékünkön, és "fura" kutyákat is látni a parkban. Ennek ellenére, itt még több különös szituációban van részem, mint az ázsiai oldalon.
 Az azért természetes, hogy az utcában lévő kisboltos és vízárus eleinte nagyon megnézett minket, hiszen ők mégiscsak ismernek mindenkit a környéken, és hát mi voltunk az újoncok - egy darabig. Egyik nap azonban egy járókelő szólított meg, a kutyáról kérdezgetett, hogy miféle szerzet, majd hirtelen rátért a lényegre: "van-e férfi?". Ez még annyira nem lepett meg, gondoltam ez természetes, mindenfelé vannak férfiak akik így próbálnak párt keríteni maguknak. 
 Néhány héttel később, a parkban sétálva, egy 50-60 év körüli férfi szólított meg bennünket, szintén Gregiről érdeklődve, sosem látott még ilyen lényt. Rá néhány napra ismét összefutottunk, s megint megszólított. Most azonban más témába kezdett bele. Hogy pontosan mit mondott nem értettem, mert törökül beszélgettünk, és azért a perfekt szinttől még távol vagyok. Mondandójának lényege az volt, hogy a fia menyasszonyt keres magának, és ha esetleg ráérnék a hétvégén akkor szívesen összehozna vele, mert mi külföldiek mások vagyunk mint a török nők, szebbek és aranyosabbak.... Hozzáteszem ez nem tetszett nekem annyira, hiszen szerintem nagyon sok szép és különleges török nő van. Engem meg nem ismer, nem beszélve a kultúrámról, de máris azt feltételezi, hogy én aranyosabb vagyok.. Kedves tőle, kétségtelen, de azért én nem szeretem ha előre ítélkeznek bármiről is, legyen az pozitív vagy negatív irányú.
 Ma történt a harmadik kísérlet, mely után már úgy döntöttem ideje tollat ragadnom e témában. Ugyanis ma ismét odajött hozzám egy férfi, nem fogjátok kitalálni mivel indította a témát: Gregikével. Aztán jött a következő kérdés: "Férfi?" Igen, szó szerint ezt kérdezte. Gondolom azt hitte, semennyire nem tudok törökül, ezért csak szavakat dobált: "Erkek?" "Bay?" "Man?" Mindenképpen furcsának találtam az efféle közeledést, nem is tudtam erre mit mondjak. Először azt hittem Gregi nemét kérdezi, ezért mondtam neki, hogy "igen, a kutya férfi". De ezek után sem hagyta abba: "Férfi? Férfi?" Ezzel a kérdéssel nem tudtam mit kezdeni, így hát úgy tettem mintha nem értettem volna, ezek után ott is hagyott szerencsére, de minden bizonnyal azt szerette volna megtudni, hogy van-e nekem férfim....
Az az igazság, hogy még ha nem is lenne férfim, ezt a fajta közeledést egyáltalán nem kedvelném. Nagyon furcsának találtam mindhárom esetben, hogy csak úgy nekem szegezték a kérdést, mindenfajta udvarlás nélkül (no nem mintha jelen helyzetben szerettem volna, de ha egyedülálló lennék, biztosan hiányolnám a "bevezetést"). Na jó, kivéve a második esetet. Ugyanis a bácsi végülis aranyos volt, elvégre megpróbált így párt találni a fiának. Erre még azt mondom, hogy végülis nem rossz ötlet, ha egy szülő kiszemel egy szimpatikus párt a gyermekének, miért ne ragadná meg az alkalmat, hátha összejön a dolog... 
(Éppen olvastam egy könyvben, hogy Kínában a parkokban gyakran összejönnek az anyák, és fényképeket mutogatva gyermekeikről próbálnak meg párt találni nekik.)
 Persze ha jobban belegondolok, végülis lehet, hogy célszerű a legelején tisztázni a dolgot. Egy csomó energiát megspórolhat vele az ember, ha már rögtön a legeslegelején megkérdezi: "Férfi?". Ha elkezdett volna udvarolgatni, valószínűleg én is kényelmetlenül éreztem volna magam. Csak olyan furcsa volt ez a közeledés. Olyan hirtelen, és direkt, beleértve a hangsúlyt is ahogy feltette a kérdést. De mint tudjuk, a török ember határozott, és nem tétovázik..

 Nos akkor kérdem én tőletek, rendben van ez így? Egy ilyen direkt kérdés után, hogy "Férfi?" még lehet valami a dologból? Vagy mindenképpen szükséges előtte a "szép a kutyád, bárcsak együtt sétáltatnánk,... eljönnél velem vacsorázni?" típusú bevezetés?