Salep
Kedvenc téli forró italunk. Az Orchis Mascula, illetve ennek a növénynek a családjába tartozó orchidea-fajták szárított virágaiból nyert porból készül. Forró vízzel vagy tejjel összekeverve, fahéjjal megszórva finom ital nyerhető belőle, mely népszerű mind Törökországban, mind a Közel-Kelet más országaiban. Németországban, sőt Angliában is fogyaszották régebben, még a kávé- és teakultúra felvirágzása előtt. Egyesek a cukor mellett narancs- vagy rózsavízzel is ízesítik (forrás: Wikipedia).
Törökországban bizonyos desszerteknek és a híres ragacsos fagylaltnak is elengedhetetlen alkotóeleme. Ugyanis a sahlepnek van egy különleges tulajdonsága is, a folyadékot besűríti és kicsit ragacsossá változtatja. Ezért aztán, mi családon belül el is neveztük "iható tejbegríz"-nek, az íz és az állag hasonlósága miatt.
Természetesen a salep hosszú életútja lehetővé tette a róla szóló különböző mendemondák születését is. Némelyek potencianövelő hatásról beszélnek a saleppel kapcsolatban, de mások a hosszú élet titkát lelték benne. Érdekes, hogy egy nyugati zenekar egyik albumán (Aphrodite's Child: 666) a megjegyzésben feltüntetik, hogy "Salep hatása alatt készült a lemez". Ennek kapcsán Nyugaton a salep szót valamiféle drogként vagy sátánként értelmezték, ezért az albumot jó néhány rádiócsatorna betiltotta.
Igazi finomságot készíthetünk, ha az elkészült Salep-be belekeverünk egy kiskanál instant kávét. Isztambulban a nagyobb kávézók kínálják ezt a változatot is.
Tavukgöğsü
Tavuk = csirke, göğüs = mell, "Tavukgöğsü" = csirkepuding. Igen, jól olvastátok. Egy különleges desszert, melyet tejjel és csirkemellel készítenek. A csirkehúst jól megfőzik, és szétszedik szálanként. Összekeverik cukorral és tejjel, majd rizsliszttel sűrítik, legtöbbször fahéjjal ízesítik. Az eredmény egy sűrű, tömör puding, melyet kínáláshoz sokszor dekoratívan megformáznak. Egyébként egy finom tejpuding, kicsit bizarr főtt csirke utóízzel.
A desszert eredete az ókori Rómába vezethető vissza, és a középkori Európában is a felsőbb osztály tagjainak kedvelt eledele volt.
Elma Çay
Minden látogatónk kedvence, az Elma Çay. Barna színű, édes granulátom, melyet forró vízzel összekeverve finom ital nyerhető. Tulipános bögréből isszuk, s leginkább vízipipázás mellett fogyasztjuk...
A törököknél alapvetően nagyon népszerű a teafogyasztás. A Fekete-tenger keleti partvidékén termelik a törökök által kedvelt fekete teát. Ha vendégségbe megy az ember (a nap bármely szakában legyen is az), biztosan meg fogják kínálni teával. A teázás errefelé a barátság és vendégszeretet jele. Bazárokokban, kisebb üzletekben is könnyen előfordulhat, hogy meghívnak bennünket egy teára. Étteremben pedig alapvető, hogy étkezés előtt vagy után az ember elfogyaszt egy pohár teát. Napközben, úton-útfélen utcán teázó embereket láthatunk, akik megbeszélik a nap fontos dolgait. No és hát nem utolsó sorban az alkoholt, és a túl sok kávéfogyasztást is hivatott helyettesíteni a muszlim országokban. Egész nap iszogatják az emberek kis tulipánformájú pohárkákból, így biztosítva folyamatos éberségüket - mely egyébként figyelemre méltó!
Irodákban, otthonokban, üzletekben egész nap fő a tea. Egy speciális, kétszintes edényt használnak erre a célra. Az alsó kannában forr a víz, a felsőben pedig a sűrű teafőzet. A kettőt összeöntve, a fogyasztó kívánságainak megfelelően készül az ital. Kérhetjük erősre, ekkor többet öntenek a sűrű teafőzetből, s sötét színű italt kapunk. Ellenben, ha gyengébb és világosabb változatot szeretnénk, kevesebb fekete tea hozzáadásával ez is megoldható. Kockacukrot mindenhol kínálnak mellé, de nem ismeretlen a citromlével való ízesítés sem.
Törökország a világ egyik legnagyobb teafogyasztója, a személyenkénti éves átlagfogyasztás eléri a 2,5 kg-ot is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése