Oldalak

2010. március 31., szerda

Reggeli Süti


Hozzávalók:

15 dkg Finomliszt (gluténmenteshez 10 dkg rizsliszt és 5 dkg szójaliszt)
3 ek Barnacukor
Fél tasak Sütőpor
2 Tojás
3 ek Joghurt
5 dkg Dió (durvára törve)
5 dkg Szárított trópusi gyümölcskeverék apró darabokra vágva (itt nagyon jót lehet kapni, esetleg ha valaki szeretne szívesen viszek haza)
Fél kiskanál Fahéj
1 kiskanál Gyömbér
1 reszelt Alma
10 szem Málna




A sütőt 180 fokra előmelegítettem, közben elkészítettem a tésztát. A tojásokat habosra kevertem a cukorral, majd hozzáadtam a joghurtot és a reszelt almát. A sütőport elvegyítettem a liszttel, majd belekevertem a diót, a gyümölcsöket, fahéjat és a gyömbért. Ezután a száraz hozzávalókat egy fakanállal belekevertem a folyékony hozzávalókba. Amikor a massza egyneművé vált, egy kivajazott kisméretű (10-15 cm átmérőjű) tortaformába öntöttem, és végül málnaszemeket dugdostam a tetejébe. 30-40 perc alatt aranybarnára sütőttem (a végén villapróbával ellenőriztem, hogy átsült-e a közepe). Reggelire ajánlom egy kis házi lekvár vagy joghurt, és szeletelt alma kíséretében!

2010. március 24., szerda

Itt a Tavasz!!


Így hát fogtuk magunkat, és vasárnap kimozdultunk egy kicsit. Nesliékkel megbeszéltünk egy találkozót és kirándultunk egyet a Fenerbahce Parkban. Egyikünk sem járt még itt, úgyhogy együtt fedeztük fel ezt a kis zöld szigetet az ázsiai oldal déli részén. Valóban szigetről van szó, pontosabban félszigetről.. A park nevéről némelyeknek más is eszébe juthat, nem véletlen, hiszen nem messze található a hires fociklub stadionja is.

Nem nagy területről, úgyhogy viszonylag hamar bejártuk, aztán letelepedtünk egy hangulatos tengerparti ‘nargile café’-ba teázni egyet..

Ahogy eljött a jó idő, egyre több ember mozdul ki a szabadba, nagyon sokan piknikeztek. Hozták a kis terítőjüket meg egy kosárnyi finomságot, és kényelmesen nekiláttak az uzsonnának egy szép kilátással rendelkező szabadtéri asztalnál. 


Mások meg egyszerűen a fűben ültek le, de voltak akik meg csak  nyuszogtak..


Mi meg egyszerűen élveztük a virágzó fák illatát, a békés hullámok látványát, és a friss szellőt a napsütésben…


A hétvége másik eseménye - mely szombaton történt -, hogy Gregike kipróbálta a török kutyakozmetikát.. Nem indult egyszerűen a dolog, mert bár volt időpontunk Cengelköyben egy fodrászatban reggel 10-re (ráadásul Géza kollégája azt is lebeszélte, hogy ez a fodrász nyírt már Gregi típusú kutyát), de mikor odaértünk kiderült, hogy valami félreértés történt, és a fodrász nem ér rá, csak estefelé. Kissé csalódottak voltunk, hogy megint nem sikerült simán elintézni ezt a dolgot, de aztán kis vacillálás után (ti., hogy otthagyjuk-e Gregit estig vagy elhozzuk) úgy döntöttünk, hogy eljövünk, aztán majd később visszanézünk.. Viszont útközben hazafelé meg találtunk egy másik fodrászatot, ahol azonnal elvállalták, ráadásul feleannyi idő alatt.. Mit veszíthetünk alapon befizettük Gregikét. 


Amíg készült, mi meg sétálgattunk egy kicsit a tengerparton meg benéztünk a kedvenc fűszeres-gyógynövényesünkhöz, és én megvettem magamnak azt a csigakrémet amivel már régóta szemeztem.. Állítólag rendbe rakja a heges bőrt (mivel a csiga háza ha elreped, képes azt regenerálni, és ezt az anyagot nyerték ki valahogyan az állatból majd készítettek krémet belőle.. hát meglátjuk).

Miután jól bevásároltunk, visszatértünk Gregikéért.. Hát, mikor visszaértünk bizony nem tudtuk eldönteni, hogy egy bőregérhez vagy a ‘Szörnyecskékhez’ hasonlít jobban (asszem az utóbbi találóbb hasonlat..). Szegénykémet fogták és teljesen lenyírták 2 mm-es borotvával. Még jó, hogy a fején hagytak szőrt, ezt is csak azért mert az elején mondtam, hogy az kerek legyen. Igaz, hogy a hátán mutogattam, hogy rövid legyen, na de nem gondoltam, hogy egyenletesen le fogják nyírni a kutyát teljesen rövid szőrűre! 

Ráadásul eredetileg még a farkát is meghagyták hosszú szőrrel, tehát úgy nézett ki, mint egy jól 'dizájnolt' pudli.. Azért azt kértem végül, hogy legalább akkor már borotválják le ott is.. Szóval így nézünk ki, egy 5 évet fiatalodott kopasz kutyával :o)…




2010. március 23., kedd

Epres Tekercs


Hozzávalók:


5 db Tojás
5 evőkanál Kristálycukor 
5 evőkanál Liszt (én rizslisztet használtam) 
2 evőkanál Kakaópor 
25 dkg Eper 
1 nagy marék Mandula




A sütőt 180 fokra előmelegítettem. A tojásokat szétválasztottam, és a fehérjét 3 kanál cukorral, elektromos haberővel jól felvertem (teljesen keményre). A tojások sárgáját 2 kanál cukorral szintén jó habosra felvertem, majd a fehérjébe forgattam. Óvatosan beleszitáltam a lisztet és a kakaóport, és lazán összekevertem. Egy tepsit sütőpapírral kibéleltem, és szépen egyenletesen elterítettem rajta a tésztát, majd a sütőben kb. 20 perc alatt megsütöttem. Miután elkészült a tészta, egy konyharuhát terítettem rá, majd megvártam amíg kihűl.


Az epret robotgéppel (vagy a botmixer daráló fejével) pürésítettem. A mandulát kissé megpirítottam, majd szintén robotgéppel megőröltem, végül az eperbe beleforgattam. (Az a lényeg, hogy a híg eperlevet a mandula egy kicsit besűrítse.)


A tésztáról óvatosan leválasztottam a sütőpapírt, majd egyenletesen rákentem az epres krémet. Ezután föltekertem, alufóliába csomagoltam és hűtőben néhány óráig állni hagytam, hogy kissé összeálljon a süti.



2010. március 20., szombat

Színek



Szürke

Fagyos esték, didergés, csaholó kutyák, gőzölgő gesztenye, a tenger haragos zöld.. Az emberek többnyire sötét ruhákba öltözve, kissé mélabúsan vándorolnak hazafele. Mi is így teszünk, hisz alig várjuk már, hogy előbújjon a Napocska. Ilyenkor sokat esik az eső. A városra rátelepszik a búskomorság, és az ember önkéntelenül is az elveszett kultúrát siratja szívében, hiszen a város sziluettjét azért a rossz időben is meghatározó gyönyörű mecsetek és paloták ezt az érzést keltik…


 (Balázsnak köszi a képeket :o))



Barna

Késő este, amikor már a Nap nyugovóra tért, és felhős az ég, a rengeteg fény visszatükröződése miatt barnás árnyalatú ködbe burkolózik a város... 

Fehér

Esik a hó! Visító gyerekek hada az utcán, lelkes hóember-építők. Mintha egyesek tudomást sem vennének a hóval járó hidegről és fagyról, ugyanúgy kiskabátban, papucsban mászkálnak. Lelkesen takarítják a járdákat, a sok szürkeség után a csillogó fehér hó egy kis örömet csempész az emberek lelkébe. A hófödte narancs- és pálmafák meg már csak hab a tortán..



Vörös

A Naplemente… Az ébredező város után a legszebb napi látványosság.. A Márvány-tenger fölött nyugszik le a Nap, így a vörös színréteg, mellyel beszínezi az eget, a Boszporusz-hídtól délre kezdődik és kúszik a város fölé. Gyönyörű látvány az erkélyünkről..



Arany

És igen! Aranylik a Boszporusz, Napfürdőben úszik a város... Ebből egyre többet látunk! A tavasz közeledtével, ahogy melegszik az idő, már reggel, munkába menet előtt (én már futás közben :o) ) látjuk a Napot felkelni. Ilyenkor aranyló árnyalatban tükröződnek a milliónyi ablakokról a fények!


Kék 

A tenger színe, amikor ragyog a Nap! Nap-mint nap látva megfigyelhettük, hogy a tenger úgy változtatja a színét, akár az ember a hangulatát az időjárás függvényében... Amikor haragos felhők gyülekeznek, a tenger is hasonlóan komor zöldes-szürkés árnyalatú. Ám amikor süt a Nap, akkor aztán gyönyörű kék!



2010. március 1., hétfő

Hétköznapi Történések I.

  • Gregorral általában nagy feltűnést keltünk az utcán sétálás közben, mivel a környéken nem nagyon látni ilyen kicsi fajta kutyákat. Általában kedves mosolyokat, megjegyzéseket kapunk a járókelőktől. A minap például egy csapat - az út közepén - focizó 8 év körüli gyerekkel találkoztunk össze. Már messziről észrevettek minket, és mikor közelebb értünk, vigyorogva kérdeztek valamit, amit sajnos nem értettem. Annyit mondtam, hogy "Türkce konusmiyorum" (= nem beszélek törökül), egyelőre ez a mentőövem, ha nem értem amit mondanak nekem.. Erre nagyon helyesek voltak, rögtön angolra váltottak és bemutatkoztak, majd egy "Nice to meet you"-val elköszöntünk egymástól.
  • Üsküdarban a hajóállomásnál, illetve nagyobb csomópontoknál a forgalmi dugóban mindig látni utcai árusokat. Sokáig csak sapkákat, kesztyűket, ágymelegítőket láttunk a választékukban, de a tavasz közeledtével úgy tűnik ők is megújították a kínálatot, és most már pávatollas hajpántokat lehet kapni mindenütt.
  • Az ember várja a buszt hazafelé a munkából, bambul a 10-20 emeletes üvegpalota irodaházra - amiből az imént jött ki - és közben egy a hátán vagy a fején hatalmas kosár péksüteményt cipelő, kiabáló árus sétál el előtte arra emlékeztetve, hogy bizony mindenféle nyugati hatás ellenére bizonyos szokásokat igyekeznek megőrizni... 

  • A portások, recepciósok általában nem egyedül dolgoznak. Szeretik a társaságot, így a legtöbb helyen ezekre a munkákra egyszerre több embert alkalmaznak. 
  • Minden irodaépület portáján, illetve a bevásárlóközpontok, látványosságok bejáratainál fémdetektoros kapun kell átmenni, sőt néha a táskát is ki kell nyitni motozásra.. Némely buszokra felszáll egy-egy rendőr, csak hogy ügyelje a rendet.. Hát igen, itt jobban fel kell készülni a terroristákra..
  • Kóbor kutyák csapatostul vonulnak az utcákon. Amikor munkába megyünk, a buszmegállókban némán figyelik a rohanó tömeget. Ahogy jól megnéznek maguknak a kis szomorú gombszemeikkel,  mindig eszembe juttatják, hogy milyen értelmetlen ez a rohanás... Hazafele is kísérnek bennünket, közben reménykednek abban, hogy csurran-cseppen némi elemózsia. A szerencsésebbek egy-egy büfé mellett mindig kapnak a maradékokból. Esőben a buszmegállókban, illetve kapualjakban gombócokba kuporodva várják a jobb időt. 
  • Gézunak minden nap része lehet a naplemente látványában a Boszporusz felett, nekem csak akkor, ha a kicsit drágább minibusszal megyek haza, ez ugyanis a tengerparti úton megy végig. Néha "megajándékozom" magam ezzel a hazaúttal a városi autópályán történő buszozás helyett. Ilyenkor nem győzök betelni a látvánnyal, ahogy a mecsetek sziluettjei kirajzolódnak a túlparton, és a lemenő nap sugarai ragyognak a tengeren...