Hétköznapi Történések I.

• Gregorral általában nagy feltűnést keltünk az utcán sétálás közben, mivel a környéken nem nagyon látni ilyen kicsi fajta kutyákat. Általában kedves mosolyokat, megjegyzéseket kapunk a járókelőktől. A minap például egy csapat - az út közepén - focizó 8 év körüli gyerekkel találkoztunk össze. Már messziről észrevettek minket, és mikor közelebb értünk, vigyorogva kérdeztek valamit, amit sajnos nem értettem. Annyit mondtam, hogy "Türkce konusmiyorum" (= nem beszélek törökül), egyelőre ez a mentőövem, ha nem értem amit mondanak nekem.. Erre nagyon helyesek voltak, rögtön angolra váltottak és bemutatkoztak, majd egy "Nice to meet you"-val elköszöntünk egymástól.
• Üsküdarban a hajóállomásnál, illetve nagyobb csomópontoknál a forgalmi dugóban mindig látni utcai árusokat. Sokáig csak sapkákat, kesztyűket, ágymelegítőket láttunk a választékukban, de a tavasz közeledtével úgy tűnik ők is megújították a kínálatot, és most már pávatollas hajpántokat lehet kapni mindenütt.
• Az ember várja a buszt hazafelé a munkából, bambul a 10-20 emeletes üvegpalota irodaházra - amiből az imént jött ki - és közben egy a hátán vagy a fején hatalmas kosár péksüteményt cipelő, kiabáló árus sétál el előtte arra emlékeztetve, hogy bizony mindenféle nyugati hatás ellenére bizonyos szokásokat igyekeznek megőrizni... 

• A portások, recepciósok általában nem egyedül dolgoznak. Szeretik a társaságot, így a legtöbb helyen ezekre a munkákra egyszerre több embert alkalmaznak. 
• Minden irodaépület portáján, illetve a bevásárlóközpontok, látványosságok bejáratainál fémdetektoros kapun kell átmenni, sőt néha a táskát is ki kell nyitni motozásra.. Némely buszokra felszáll egy-egy rendőr, csak hogy ügyelje a rendet.. Hát igen, itt jobban fel kell készülni a terroristákra..
• Kóbor kutyák csapatostul vonulnak az utcákon. Amikor munkába megyünk, a buszmegállókban némán figyelik a rohanó tömeget. Ahogy jól megnéznek maguknak a kis szomorú gombszemeikkel,  mindig eszembe juttatják, hogy milyen értelmetlen ez a rohanás... Hazafele is kísérnek bennünket, közben reménykednek abban, hogy csurran-cseppen némi elemózsia. A szerencsésebbek egy-egy büfé mellett mindig kapnak a maradékokból. Esőben a buszmegállókban, illetve kapualjakban gombócokba kuporodva várják a jobb időt. 

• Gézunak minden nap része lehet a naplemente látványában a Boszporusz felett, nekem csak akkor, ha a kicsit drágább minibusszal megyek haza, ez ugyanis a tengerparti úton megy végig. Néha "megajándékozom" magam ezzel a hazaúttal a városi autópályán történő buszozás helyett. Ilyenkor nem győzök betelni a látvánnyal, ahogy a mecsetek sziluettjei kirajzolódnak a túlparton, és a lemenő nap sugarai ragyognak a tengeren...