Annak ellenére, hogy az elmúlt két évben rengeteget láttunk és igyekeztük alaposan feltérképezni a várost nem mondom, hogy nem lenne még mit megnézni.. Ám az Aya Sofya-t mindenképpen látni szerettük volna még egyszer, teljes pompájában. Ugyanis amikor megérkeztünk Isztambulba, természetesen első utunk ide vezetett, ám akkoriban még zajlott a hosszú évek óta tartó felújítás, ráadásul pont a fő kupola volt felállványozva, így aztán nem élvezhettük teljes mértékben a látványt.
Habár annyi a felújítani való, hogy tulajdonképpen folyamatosan zajlanak a munkálatok - s mire valamivel végeznek már kezdhetik előlről -, tavaly mivel Isztambul Európa egyik kulturális fővárosa volt, ennek alkalmából eltávolították a főcsarnokot csúfító többszáz tonnás állványt.
Azóta nem tudtunk időt szakítani az újbóli látogatásra, ám most rávettem Gézut, hogy még ezen a hétvégén pótoljuk be amit szerettünk volna megnézni mielőtt elhagyjuk Törökországot. Ugyanis Kismanó születése után, az alatt a kevés idő alatt amit még Isztambulban töltünk nem biztos, hogy lesz alkalmam ilyesmire.
Állványozottan és anélkül hatalmas a különbség, ami a látogatót fogadja Isztambul egyik legrégebbi, legnevezetesebb és tán legimpozánsabb épületében. Végre teljes egészében látható a monumentális csarnok szépsége. Úgyhogy ha valaki netán csak állványzattal látta volna, s ismét Isztambulba vezet az útja, akkor kötelező program újra megnézni ay Aya Sofya-t, vagyis a Szent Bölcsesség templomát!
