Troy - Török Táncshow Budapesten

 Múlt héten kedden lépett fel Budapesten a Fire of Anatolia tánccsoport híres, Trója című előadásukkal. Miután Nesli barátnőm már régen javasolta, hogy ha tehetem mindenképpen nézzem meg őket, hát Papáék sikeres "befűzésével" ez most megtörténhetett. És nem csalódtunk. Ezek a táncosok aztán - törökökhöz méltóan - beleadtak "apait-anyait". Szünet nélkül követték egymást a procukciók, mintegy 80 táncos részvételével. Elképesztő mennyiségű jelmez és villámgyors lábak váltották egymást közel két órán keresztül. Állítólag 400-féle anyagból készült a körülbelül 2000 darab jelmez, amit egy-egy előadáshoz felhasználnak. A díszletet egy hatalmas várfal alkotta, melyre az éppen aktuális tánchoz illő képeket vetítettek időről-időre. Természetesen a show végén pedig nem hiányozhatott az óriási faló sem, melyből kötélhágcsón ereszkedett alá Achilleus és csapata.

Többnyire hagyományos török táncokkal adták elő nekünk a trójai háború történetét, melyben felfedezhettünk egy-egy olyan mozdulatot, melyet manapság is látni a táncolós szórakozóhelyeken. Emellett Párisz és Heléna balettel mutatkoztak be nekünk, illetve engem egyértelműen magával ragadott a hastáncos rész, melyet mintegy 30 gyönyörű színes ruhás táncosnő adott elő egyszerre. Sosem feledem, hogy amikor egy évvel ezelőtt megkérdeztem Nesli barátnőmet arról, hogy hol láthatnék minőségi hastáncshow-t Isztambulban, akkor ezt az előadást javasolta. Sajnos, várakozásaimmal ellentétben a hastánc itt nem élvez olyan nagy népszerűséget, és valóban ezen, illetve egy esküvői rövid előadáson kívül nem is láthattam mást.
 A csatázó részeket is rendkívüli ügyességgel, táncolva adták elő nekünk az akháj és trójai "katonák", miközben szó szerint szikrázott kovaköves kardjuk az indulatoktól!

 Nem fejezhetem be ezt a bejegyzést sajátos megfigyeléseim nélkül. Habár ez csak egy táncshow volt, de én ebben is felfedeztem azokat a törökökben lakozó értékeket, melyeket itt Isztambulban élve is megfigyeltem. Gondolok itt például a büszkeségükre. A finálé után, mikor még javában szólt a taps, bevezették a 3 koreográfust is, akik nélkül nem jöhetett volna létre ez az előadás.
 Aztán figyelemre méltó a szolgálatkészségük. Túl azon, hogy tényleg végig pörögtek és majd kicsattantak az energiától, az előadás után, bár már kigyúltak a fények és a nézők java is távozott, a táncosok egy része még a színpadon maradt. Saját- vagy a még néhány ottmaradt néző és fotós szórakoztatására pörögtek-forogtak, ugráltak-táncoltak nekünk még egy kicsit.
 Nemzeti büszkeségük pedig - habár az i.e. 13. században ott még nem éltek törökök - előadásuk végén a Trója falaira vetített elmaradhatatlan Török zászlóban mutatkozott meg.

Fodrásznál

 Több mint egy év ittlét után ma úgy döntöttem, hogy elmegyek egy fodrászatba, és hát bár nagy tettekre nem szántam el magam, de egy kicsit levágattam a hajamból. Igazából eddig azért sem merészkedtem elmenni itt fodrászhoz, mert nekem leginkább hajfestésre van szükségem, s mivel a török nők haja egészen más állagú és színű, a hajfestékeik is eltérőek a mieinktől. Nem mertem megkockáztatni, hogy esetlegesen kacsasárga hajjal távozzak a szalonból. Ezért, mivel viszonylag gyakran látogatunk haza, igyekeztem mindig eljutni az otthoni fodrászomhoz, illetve néha-néha otthonról importáltam a már jól megszokott hajfestéket, s itthon álltunk neki a "mókának" Géza segítségével...

  A törökök alapvetően eléggé piperkőc emberek, s a hajukra különösen odafigyelnek. A boltokban kapható samponok és balzsamok kiszerelése duplája az otthon kaphatóaknak, és az sem véletlen tehát, hogy Isztambulban sétálva azt észleljük, hogy kb. minden ötödik üzlet egy fodrásszalon. Ezeknek úgy a 70%-a férfi borbély, sokkal kevesebb arányban találunk női fodrászt. Merthogy a legtöbb férfi rendszeresen (talán minden nap?) borbélynál borotváltatja a szakállát, igazíttatja a bajuszát. A török férfiak nagyrésze teljesen leborotválja szakállát, ám sokan előszeretettel viselnek bajuszt. Egy városi legenda szerint az egyes bajusz-fazonok a viselőjének politikai nézetéről is árulkodnak.

R.T.Erdoğan

 Nade hogy vajon miért szeretnek annyira a török férfiak borbélyhoz járni? Miután több helyütt is saját szememmel láttam a folyamatot a nagy üvegkirakatok mögül, ebben többé nem kételkedtem. Egyszer Gézu is kipróbálta, és megerősítette véleményemet, hogy márpedig a férfiaknak itt nagyon jó dolguk van. 

A "borbély-szeánsz" egy órán át tart. Az arcbőrt különböző módokon készítik fel a borotválásra, majd utána más eszközökkel szépen rendesen le is nyugtatják azt. Géza elmondása alapján használtak váltott hőfokú öblögetést jeges és forró vízzel, illetve egyszer gőzölgő törölközővel is bebugyolálták. Alkalmaztak arcmasszázst, különböző szereket, s - bár Gézu fodrásza éppen ezt nem tartotta alapszolgáltatásként, de  - több helyen láttam a kirakat másik oldaláról a befejezésként járó hátmasszázst is. 

Ádám is megfelelően felkészülve érkezett Isztambulba

 Felmerülhet a kérdés, hogy no és akkor milyen élmény Isztambulban női fodrászhoz menni? Más. 

Többször jártam már női szalonban, de csak manikűr miatt. Ám közben láttam, hogy a fodrászok miként sürögnek-forognak a hölgyvendégek körül. (A többesszámot és a lelkesedést szó szerint kell érteni.) Nem egyszer láttam ugyanis, hogy egy-egy hölgyvendég haján egyszerre két-három férfi dolgozott. Eddig egyébként csak férfi fodrászokat láttam itt, mind a férfi- ,mind a női szalonokban. Az egyik férfi tartotta a hajszárítót a másik meg a hajkefét (ha hárman voltak, akkor a harmadik az éppen szabad oldalt fésülgette és készítette elő a szárításhoz).

  Ezek után, bár ahogy említettem nem nagy dologra készültem, mégis kicsit izgalommal telve közelítettem a fodrász-szalonhoz. A lakásunktól elfele sétálva találomra tértem be az egyikbe, ahol korábban még nem jártam. Nem lepődtem meg, 3 fodrász dolgozik itt, mind férfi. Elmondtam hát kívánságomat, és lelkiismeretesen megcsinálta, de kis csalódottságomra nem lehetett az "egyszerre több fodrász dolgozik a hajamon" élményben részem. Hát pedig több helyen láttam már ezt a módszert, de úgy látszik nem mindenkinek jár ez ki!?