Troy - Török Táncshow Budapesten

 Múlt héten kedden lépett fel Budapesten a Fire of Anatolia tánccsoport híres, Trója című előadásukkal. Miután Nesli barátnőm már régen javasolta, hogy ha tehetem mindenképpen nézzem meg őket, hát Papáék sikeres "befűzésével" ez most megtörténhetett. És nem csalódtunk. Ezek a táncosok aztán - törökökhöz méltóan - beleadtak "apait-anyait". Szünet nélkül követték egymást a procukciók, mintegy 80 táncos részvételével. Elképesztő mennyiségű jelmez és villámgyors lábak váltották egymást közel két órán keresztül. Állítólag 400-féle anyagból készült a körülbelül 2000 darab jelmez, amit egy-egy előadáshoz felhasználnak. A díszletet egy hatalmas várfal alkotta, melyre az éppen aktuális tánchoz illő képeket vetítettek időről-időre. Természetesen a show végén pedig nem hiányozhatott az óriási faló sem, melyből kötélhágcsón ereszkedett alá Achilleus és csapata.

Többnyire hagyományos török táncokkal adták elő nekünk a trójai háború történetét, melyben felfedezhettünk egy-egy olyan mozdulatot, melyet manapság is látni a táncolós szórakozóhelyeken. Emellett Párisz és Heléna balettel mutatkoztak be nekünk, illetve engem egyértelműen magával ragadott a hastáncos rész, melyet mintegy 30 gyönyörű színes ruhás táncosnő adott elő egyszerre. Sosem feledem, hogy amikor egy évvel ezelőtt megkérdeztem Nesli barátnőmet arról, hogy hol láthatnék minőségi hastáncshow-t Isztambulban, akkor ezt az előadást javasolta. Sajnos, várakozásaimmal ellentétben a hastánc itt nem élvez olyan nagy népszerűséget, és valóban ezen, illetve egy esküvői rövid előadáson kívül nem is láthattam mást.
 A csatázó részeket is rendkívüli ügyességgel, táncolva adták elő nekünk az akháj és trójai "katonák", miközben szó szerint szikrázott kovaköves kardjuk az indulatoktól!

 Nem fejezhetem be ezt a bejegyzést sajátos megfigyeléseim nélkül. Habár ez csak egy táncshow volt, de én ebben is felfedeztem azokat a törökökben lakozó értékeket, melyeket itt Isztambulban élve is megfigyeltem. Gondolok itt például a büszkeségükre. A finálé után, mikor még javában szólt a taps, bevezették a 3 koreográfust is, akik nélkül nem jöhetett volna létre ez az előadás.
 Aztán figyelemre méltó a szolgálatkészségük. Túl azon, hogy tényleg végig pörögtek és majd kicsattantak az energiától, az előadás után, bár már kigyúltak a fények és a nézők java is távozott, a táncosok egy része még a színpadon maradt. Saját- vagy a még néhány ottmaradt néző és fotós szórakoztatására pörögtek-forogtak, ugráltak-táncoltak nekünk még egy kicsit.
 Nemzeti büszkeségük pedig - habár az i.e. 13. században ott még nem éltek törökök - előadásuk végén a Trója falaira vetített elmaradhatatlan Török zászlóban mutatkozott meg.