Oly távol, mégis közel...

 Az Isztambulban eltöltött éveink már egy lezárt korszaka életünknek. A csaknem két évvel ezelőtt szó szerint könnyes búcsúval végződő távozásunk után azonban már harmadik alkalommal tértünk vissza szeretett városunkba. Ezek a látogatások mindig nagyon erős és vegyes érzelmeket keltenek bennünk. Egyrészt szívünket melengető érzés visszatérni, megszokott utcáinkban sétálgatni, ottani barátainkkal találkozni. Másrészt néha nehéz sóhajtás kísérte vágyakozással szemléljük a várost, azt kívánva, hogy bárcsak újra itt élhetnénk. Török teánkat szürcsölgetve azon töprengünk, vajon mit kellene tennünk ahhoz, hogy ez megtörténhessen... Nehéz dolog ez, mert a néhány évvel ezelött oly váratlanul jött kiküldetés lehetőségére most kevés esély van - noha az élet ugyebár mindig tartogat meglepetéseket.

 Nagyon szerettünk Isztambulban élni. Ezt állapítjuk meg napjában többször is, a látogatásaink alkalmával. Ott élni, benne lenni ebben a lüktető kavalkádban, ismerősként üdvözölni a sarki fűszerest, piacra járni, a helyi szokásokat napi rutinná tenni... Ez az érzés már csak emlék, látogatásunkkor már mintha csak egy régi mozifilmet idéznénk fel, úgy pereg isztambuli életünk a szemünk előtt. Ugyanúgy sétálunk az utcákon, mint egykoron, de mégis mintha egy láthatatlan fal választana el bennünket az akkori életérzéstől - az azóta eltelt idő egyre vastagodó fala.

Ugyanakkor emlékeztetjük is önmagunkat arra, milyen szerencsések is vagyunk, hogy részünk lehetett nap mint nap ebben az élményben. Nem beszélve arról, hogy már harmadik alkalommal térhettünk vissza. Van miről nosztalgiáznunk, szép emlékeink vannak, ráadásul kedves ismerőseink mindig szívesen fogadnak bennünket. 

 Minden látogatásunk alkalmával felelevenítjük a múltat és elmeséljük a jelent isztambuli ismerőseinknek, és igyekszünk sort keríteni a legkedvesebb tevékenységeinkre is; mint például kávézni és csokit reggelizni a Kahve Dünyasiban, vízipipázni Tophanéban vagy a Sultanahmetben, kumpirt, dönert enni, Galata étteremben reggelizni, kedvenc gluténmentes kenyeremből egy veknit megrendelni, és természetesen részt venni egy jógaórán Cihangirban.
És konstatáljuk a változásokat...

...Nesliéknek kisbabája született:

...az Abbasaga parkot elfoglalták a tüntetők:

...Gregor sírját benőtte a fű:

...a háttér állandó, a résztvevők változnak:

 És van ami változatlan....

...a frissességtől kicsattanó zöldségek és gyümölcsök bőséges kínálata:

... a török kávé egyedülálló íze és látványa:

... Galatában a menemen: 

...a besiktasi kavalkád: 

...Tophanében a vízipipa és a kumpir: 

...a meredek lépcsők:

...büntetlen örömök a Kahve Dünyasiban: 

...a simit illata:

...a török vendéglátás nagylelkűsége:

... Isztambul lenyűgöző látványa:

Viszlát Isztambul, reméljük hamarosan újra láthatunk!