Kirándulni voltunk tegnap Nesliékkel. Xavier Gézu belga kollégája, és az ő török felesége Nesli. Még az Újévi KLM-es bulin lettünk jóba velük, és elhatároztuk, hogy majd néha csinálunk közös programot. Már nagyon vártuk a jó időt, mert még januárban elterveztük, hogyha süt a nap akkor elmegyünk a 'Prince's Islands' egyikére - ez egy 9 szigetből álló csoport Isztambultól kicsit délre a Márvány-tengeren. Mi a legnagyobbat, Büyükada-t látogattuk meg, melynek területe 5,46 négyzetkilométer.
Kadiköy-ből indult a hajónk 11-kor. Már az út maga is nagyon hangulatos volt. Elég sokan voltak kirándulós kedvükben, úgyhogy tele volt a - nem is kicsi -hajó. Másfél órát utaztunk, közben folyamatosan kínálták körbe a teát, kávét, péksüteményeket.. Jó idő volt, úgyhogy kint ültünk a fedélzeten, még a sirályokat is megetettük.
Ahogy távolodtunk Isztambultól - igazából csak hittük, hogy távolodunk -, most kicsit jobban érzékelhettük a város méreteit. Mentünk-mentünk, de még mindig a városban voltunk, hiába 1 órája hagytuk el a kikötőt.. Nem is gondoltuk volna, de még egészen délre kiterjed a város, tele házakkal egymás hegyén-hátán.
Három szigetet is érintettünk, mire megérkeztünk a célállomáshoz. Már a hajón ülve megállapítottuk, hogy ezeken bizony nem a szegényebb emberek laknak.. Gyönyörű házak vannak a part mentén minden szigeten, persze csodás kilátással a tengerre és Isztambulra.
Nesli sokat mesélt a szigetekről útközben - nagynénje az egyiken lakik, úgyhogy ő többször járt már errefelé. Azt az elején említette, hogy majd lovaskocsival megyünk fel a domb tetejére, de akkor azt gondoltam, hogy ez biztos valami turista-hóbort... Mint kiderült, ezeken a szigeteken tilos az autó használata (kivéve néhány szolgálati jármű, mint mentő, rendőr stb.) Egészen döbbenetes volt, tényleg minden ember lovaskocsit, vagy biciklit használt!
Úgyhogy mi is felpattantunk egy ilyen kis hintóra, és felhajtattunk a sziget legmagasabb pontjához. Persze a legtetejéig nem tudott fölvinni a kocsis, kicsit lejjebb állt meg, de onnan ha az embernek úgy tartja kedve, felülhet egy csacsi hátára aki szívesen fölcipeli, vagy akár sétálhat is.
Mi az utóbbit választottuk. Kb. fél órányi baktatás után elértünk a dombtetőre. Szusszantunk egy kicsit, gyönyörködünk a kilátásban, valamint élveztük a hihetetlenül tiszta és friss levegőt! Van ott egy pici ortodox templom is, belül nagyon szép ezüst ikonokkal díszítve. Láttunk bent egy vitrint is teleaggatva karórákkal, de nem jöttünk rá ennek a jelentőségére...
A templom lábánál meg van egy kis helyi büfé, ahol megebédeltünk. Kinti asztaloknál ültünk le, úgyhogy még jó sokáig gyönyörködhettünk a kilátásban, közben helyi finomságokat majszolgattunk... Desszertnek már tudtuk előre, hogy majd a kikötőnél szeretnénk valamit - én dondurmát (török fagylalt, kicsit nyúlósabb mint a miénk), a többiek gofrit. Utóbbit már több helyen láttuk itt árulni, nagy népszerűségnek örvend. Nemhiába, hiszen feltétek 'százai' közül lehet választani - legalább négyféle csokis, mindenféle mogyorókrémes, az összes fajta gyümölcszselés stb. ragacsból lehet kérni a gofrira, majd gyümölcsöt kell választani és végül valami csokiforgácsot vagy cukorkavicsot. Na de azért az én dondurmám se volt semmi.. Nekem is volt választék bőven, és a gyümölcsös ízűek eszméletlen finomak - tömény, tele gyümölccsel.
Nagyon jó kis kirándulás volt, jól elfáradtunk a végére, este 7-kor tett partra bennünket a hajó...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése