Táncolunk!

Először csak vacsizni és vízipipázni indultunk péntek este Balázzsal és Dórival együtt, akik itt vannak látogatóban nálunk.. Nagyon kedves pincér üdvözölt bennünket az ajtóban, és betessékelt a törökös stílusban berendezett terembe. Az egész olyasmi mint egy jurta, mert  köralakú és sátorszerű a teteje. A falak körös-körül szőnyegekkel borítottak, a terem pedig az itt szokásos pici asztalokkal, s kis méretű, szintén török mintás kanapékkal van berendezve. Megrendeltük hát az almateákat és a gözleméket (palacsintaszerű tészta, melyet hússal, sajttal vagy zöldségekkel töltenek), salátákat. Természetesen ezután a fiúk megrendelték a szokásos vízipipát, s miközben békésen pöfékeltek, a színpadon már elkezdett hangolni a zenekar - egy szintetizátoros és egy török gitáros / énekes srác. Az emberek meg csak gyűltek-gyűltek az étteremben..  Eszegetés közben azért fél szemünket rajta tartottuk a környezetünkön, így érdekes megfigyeléseket tehettünk, pl. azt, hogy a kendőt viselő, egyértelműen vallásos nők ugyanúgy mulattak, mint bárki más. Több asztalnál is láttunk ilyen csoportot, ráadásul vízipipáztak is. Akadt olyan barátnős társaság, akik közül valaki a kicsi (2-3 éves) gyermekét is magával hozta..

Mintegy fél óráig tartó hangolás után elkezdődött végre a zene. A szintetizátoros srác rázendített különböző hagyományos török hangszerek hangjának imitációjával, balra tőle pedig a "popstar"-ként hirdetett énekes, tradicionális gitárral a kezében. Szép hangja volt az énekesnek, a dalok ötvözték a teljesen hagyományos török zenét a mai popkultúrával. Mintegy 20 percig mindenki csak békésen eszegetve hallgatta a koncertet, majd az egyik asztalnál az első bátor vállalkozó szellemű lány felállt és táncolni kezdett, majd nem sokkal később az egész asztaltársaságuk követte őt. Ezután már fokozatosan gyarapodott a táncolók köre. Mi meg csak figyeltük az eseményeket, cselekedni nem nagyon mertünk.. A társaság elég vegyes volt, egészen kicsi gyermekektől kezdve a 20-30-as korosztályon át az 50-60 évesekig, mindenki mulatott. Számomra érdekes megfigyelés volt, hogy a nők mozdulatai a török hastánc stílusát követték.
A nálunk megszokott, budapesti szórakozó-helyeken látottaktól teljesen eltérő az itteni mozgáskultúra. Mintegy 2 óra múltán aztán egyre jobban beindult a buli.. Van egy bizonyos török hangszer, melynek sajnos nem tudjuk a nevét (talán a magyar népi dorombhoz hasonlít egy kicsit a hangja), és amikor ezt szólaltatta meg a szintetizátoros, akkor az emberek különös mozgásba kezdtek, melybe az egész testük beleremegett. A zenekarnak meg tetszett az emberek reakciója, és egyre gyorsabb számokat kezdtek játszani. Mi sem kellett több ennél, és két fiú táncpárbajba kezdett. Lesöpörtek mindenkit a tánctérről, és kezdődött az őrület. Lábak keresztbe-oldalra-előre-hátra, karjuk himbálózva, össze-vissza rázogatva, egész testük meg csak tekergett ide-oda, valami egészen különös mozgásformába kezdtek. És csak tekerték, taposták, ami csak belefért.. A nézők meg örvendettek, sikítottak, hogy minél többet belőlük! Mi meg csak néztünk és néztünk.. Már éppen fizetni és távozni akartunk, amikor rendőrök jelentek meg a helyszínen. A zene elhallgatott, a villanyt felkapcsolták. 8 rendőr (köztük egy hölgy) körbejárt, és mindenkit igazoltattak, ráadásul meg is motoztak bennünket, átkutatták a táskánkat. Előkerestük az útlevelünket, egyikünk kivételével.. Géza elfelejtette magával hozni..
Kissé megrémültünk, mert azért nem túl vicces papírok nélkül külföldön, amikor egy rendőr igazoltatni akar.. Szerencsére a magyar személyije nála volt, de azért felhívta Emrah-t (a szomszédunkat), hogy hozza el tőlünk az útlevelet és Gézu kérdezte a rendőrtől, hogy megfelelő-e, ha 5 perc múlva ér csak ide az okmány.. A rendőr válasza "nem" volt, ekkor még jobban megijedtünk. Viszont a magyar személyi láttán már megenyhült, és szerencsére elfogadta. Azt nem tudtuk meg, hogy mit kerestek, mert nem történt semmi balhé.
Különös este volt.. De még akartunk belőle, úgyhogy szombaton is elmentünk! Sajnos kicsit később érkeztünk, ezért várnunk kellett egy üres asztalra. Először kiültettek bennünket a "játszószobába", ahol ment a focimeccs és különböző társasjátékokat játszottak az emberek. Kicsit később szóltak, hogy felszabadult egy asztal a táncos terem melletti részen, úgyhogy átültettek oda bennünket. Ez még mindig nem az igazi hely volt, úgyhogy vártunk türelmesen... De megérte, mert további fél órás várakozás után már kaptunk asztalt a bulihelyen is. Felküzdöttük magunkat! :) Nem csalódtunk, ugyanaz a hangulat várt minket, mint előző este. Annyi különbséggel, hogy már az egész éttermet betöltötték a táncolók, körbe-körbe jártak egymásba karolva az asztalok között. A lábak valami eszméletlen gyorsasággal követték a ritmust... De most már nem úsztuk ám meg csak ennyivel..
A pincérek nagyon örültek visszatéré-sünknek, és vígan invitáltak táncba bennünket.. Olyan aranyosak voltak, erre nem lehetett nemet mondani, úgyhogy egy életünk - egy halálunk, belevágtunk! Először csak Gézával ketten merészkedtünk a tánctérre.. Minden bátorságunkat összeszedve elkezdtük felidézni az előző este látottakat, és kisvártatva azon kaptuk magunkat, hogy táncolunk! Ráadásul pár perc csúszással Balázsék is vették a bátorságot és követtek minket, úgyhogy együtt roptuk a török táncot..
Az egésznek az a tanulsága, hogy megállapíthattuk, ezek a törökök aztán tudnak bulizni.. Ráadásul félig-meddig tradicionális zenére, hagyományokat követő mozdulatokkal teszik ezt, mindezt úgy, hogy alkoholt nem fogyasztanak közben!