A Magyar és a Török Konyha Ötvözése - Török Alapanyagokból, Magyar Nagyival

 Drága Nagyikám eljött hozzánk Isztambulba, hogy mutasson nekem egy-két konyhai trükköt, cserébe én meg körbevezettem a városban, mely már második otthonunkká vált. Csak úgy szépen kényelmesen, minden napra néhány óra sétát beiktatva, késői felkeléssel, korai lefekvéssel egybekötve. Első nap a bazárban sétálgattunk, mely sajnos nem végződött szerencsésen, mivel az időjárás is zord volt, illetve sikerült néhány árussal is összerúgni a port. Nem állítanám magamról, hogy tehetséges alkudozó vagyok, de azért próbálkoztam, ráadásul török nyelvtudásommal próbáltam levenni őket a lábukról, de sajnos ezúttal balul sült el a dolog, és több helyről is mérgesen kellett távoznunk, kudarcba fulladt vásárlási kísérletek után.

 Másnap az idő is és a kedvünk is enyhült, ennek örömére hajóra szálltunk, és átutaztunk Ázsiába. Meglátogattuk régi lakhelyünket, mely az újjal együtt nagyon is elnyerte Nagyim tetszését. Kicsit sétáltunk a Kirazlitepe-i dombokon, aztán átbuszoztunk másik kedvelt városrészünkbe, Kadiköybe, ahol magunkba szívtuk a halpiac frissítő illatait, és sétáltunk a tengerparton. 

 A következő napok, a kötelezően meglátogatandó Sultanahmet negyedben való sétálgatás és forró sült gesztenye majszolása mellett főként a karácsonyi ajándékok beszerzésével teltek. Miután én bevezettem Nagyimat a fantasztikus török áruk rengetegébe, ő engem ennek fejébe némi konyhai praktikával látott el. Így történt, hogy varázslatos fondormánykodásunk közepette megszületett a "pulykahússal töltött szőlőlevél  paradicsomszósszal" című étel ötlete.

 Az ihletet egy kellemes emlék adta, mely az én agyamban tározódik, Nagyim sóskamártásos töltikéje formájában. Régebben ugyanis Nagyim a solymári telekről eltett szőlőlevelet töltötte meg rizzsel kevert darált hússal, s ezt ettük sóskamártással. Nagyon szerettem ezt az ételt, de manapság sajnos Budapesten elég nehéz permetezetlen szőlőlevélhez hozzájutni.. Isztambulban viszont nagyon népszerű a szőlőlevél. Piacokon és savanyúságosoknál is beszerezhető, sőt konzervként is árulják.

 Eredetileg darált marhával szerettük volna megtölteni, de volt otthon egy szép darab pulykamellünk, így amellett döntöttünk. Nagyim kellő türelemmel nagyon apróra darabolta a husit, és kevés rizst is adott hozzá. Ami a fűszerezést illeti, itt volt nekem is némi ötletem, és a só és bors mellett a törökök egyik legnépszerűbb fűszerét, kakukkfüvet is tettünk bele. Nagyim megtanított arra, hogy ne bízzuk a véletlenre a főzést, a készítés során folyamatosan kóstoljunk. Így értük el a töltelék tökéletes fűszerezését. 

A szőlőleveleket hagyományos módon, szárát levágva, két oldalát behajtva, majd föltekerve töltöttük meg.

A paradicsomszószhoz Nagyi rántást készített, majd egy konzerv paradicsompürét, némi vizet, cukrot, sót és borsot tett hozzá. 

 Kincset érő Nagyi, napi 2-3 óra séta, és egy nagy adag jókedv által egy nagyon jó kis hetet töltöttünk el, megtűzdelve némi városnézéssel és egy kis konyhai varázslással!