Szulejmán Szultán Fürdője

 Izgalmakkal telis-tele közelítettünk a híres Mimar Sinan által épített Suleymaniye Hamam-hoz. Géza papájáék látogatása idején végre sort kerítettünk a török fürdőzésre. Hosszas keresgélés után a sok hamam között, végül Szulejmán szultáné mellett döntöttünk, mivel ez azon kevesek közé tartozik amelyben nők és férfiak egyszerre tartózkodhatnak.

  Tudtuk, hogy egy tradicionális török fürdőbe készülünk, de nem voltunk felkészülve, hogy pontosan mire számítsunk. "Vajon mit fognak csinálni velünk?" "Csak férfi masszőrök vannak??" "Megfürdetnek, mint egy kisbabát?" "Nem fog fájni a masszázs?" "Lereszelik a bőrünket??" "Most hogyha ez koedukált, akkor lehet, hogy nem is tradicionális??" Hangzottak el a kérdések. Két óra elteltével mindegyikre kaptunk választ...

 A 460 évvel ezelőtt épített, nem túlságosan nagy méretű fürdő épülete teljesen egybeolvad a környező házakkal. Csak a jellegzetes, rézzel fedett dombteteje és táblák segítettek rátalálni.

 A kapun belépve szép nagy teremben találtuk magunkat. A világítás sejtelmes volt, mely a dombtetejű kupolán lévő lyukakon át szűrődött be a szabadból. Velünk szemben és tőlünk jobbra török mintás vászonnal borított párnák, vízipipás sarkok, korabeli tárgyak, melyek között az ember megpihenhet fürdőzése után. Balra tőlünk kis fával borított fülkék, bennük egy-egy ágy - szintén a relaxációt szolgálják, no meg az átöltözést. A magas előcsarnok karzatán ugyanezek a fafülkék sorakoztak körben. Öltözőnkben előre odakészített pestamal (test köré tekerhető lepel) várta az urakat, és bikini felső, valamint rövid nadrág a hölgyeket. Amint kiléptünk a fülkéből, segítőnk előkészítette nekünk a takunyákat. Ezek speciális fapapucsok, évszázadok óta használják őket, melyek nem csúsznak a nedves márványpadlón. 

 Labirintus-szerű, csupa márvány kis termeken át vezetett be minket segítőnk a fürdő részbe. Először egy langyos szobába vitt minket, ahol kis teázót alakítottak ki, hogy a fürdőzés után, mielőtt kilépnénk a hűvösbe, itt szoktassuk testünket a csökkenő hőmérséklethez. Némi időzés után, felkészülve a melegre, beléptünk a fürdőbe. És akkor ott ránk nehezedett a 40 fokos gőzzel teli levegő, mely azonban teljesen víztiszta volt, a szemünket nem bántotta. 

 Szintén egy magas, dombtetejű teremben álltunk, mely márvánnyal volt kirakva. Középen nagy márványtömb, melyre leheveredtünk. A tömböt, illetve a padló egészét alulról fűtik fatüzelésű kemencékkel, ez adja a helyiség heves hőmérsékletét. Körülöttünk a négy égtáj minden irányába egy-egy kisebb szoba volt, ezekben folyt maga a fürdetés. A falakon boltíves mélyedésekben márványmosdók voltak kialakítva, egy-egy langyos és hideg csappal. Mellettük ónozott tál, ennek segítségével jól lelocsoltuk magunkat meg egymást, amikor szükségét éreztük.

 Úgy 40 percet pihentünk a meleg márványtömbön, amikor besétált 4 török fickó pestamal-al a derekukon. Mint kiderült, ők voltak a fürdetőink. Betessékeltek bennünket kettesével egy-egy kisebb márványszobába, ahol volt egy-egy márvány masszázságy, és két fali mosdó. Először az utóbbiak mellé ültettek le bennünket és hideg vízzel lelocsoltak. Nagyon frissítő élmény volt az előzőleg meleg gőzben töltött idő után.

 A következő lépésben fel kellett feküdnünk a márvány ágyra, arccal lefelé. Fürdető fiúink szappanos vízzel töltött lavórba speciális vásznat merítettek, majd marokra fogták az anyagot, és határozott mozdulattal végighúzták a kezüket rajta, mindezt a hátunk fölött. Ennek eredményeképpen hatalmas adag hab képződött, mely azonnal beborított bennünket. Tapasztalt fürdetőink megfelelő masszőri képesítéssel is rendelkeznek, így aztán fél órán keresztül csak nyomkodtak, ropogtattak, dörzsöltek, püföltek bennünket. A kupolás teremnek köszönhetően erősen visszhangzó hatalmas ütéseknek ható paskolásokat mértek ránk. Rettentő jó érzés volt.

 A procedúra befejeztével ismét leültünk a csap mellé, ahol öblítést kaptunk (hideg-meleg váltófürdővel), kívánság szerint a hajunkat is megmosták.
 Megköszöntük fürdetőinknek, hogy ilyen jót tettek velünk, majd kifáradtunk a nagyterembe, és "pihenésképpen" még leheveredtünk a központi márványtömbre.
 Miután jól kiizzadtuk magunkat, és mindenféle méregtől megszabadultunk, kimentünk az első számú "hűtőszobába", ahol törölközőket kaptunk, és száraz vásznakba bugyoláltak bennünket tetőtől-talpig.

Végül a teázó részben zártuk magunkba az élményt, ahol dupla adag frissen facsart gránátalma levet hajtottunk fel - ugyanis ezúttal rendkívül jól esett frissítően fanyar íze... Közben megcsodáltuk a dekorációként szolgáló pár száz éves festményeket korabeli fürdőkről, melyekbe nők és férfiak mindenképpen csak külön-külön térhettek be.

Nagyon tetszett nekem az alábbi korabeli leírás Szemere Bertalantól. Akit érdekel bővebben a fürdőzés története, annak nagyon ajánlom az alábbi cikket. 140 év után is, szinte teljesen ugyanebben az élményben volt részünk, és Szemere Bertalan még részletesebben leírja a szertartás pontos menetét.

Szemere Bertalan
UTAZÁS KELETEN A VILÁGOSI NAPOK UTÁN, 1870

Ha a kávéházba a valódi muzulmán minden nap elmegy, legalább egyszer hetenkint a fördőt is meglátogatja, ti. pénteken, midőn azt elmulasztani nem szabad. Mikor Mohamed a gyakori mosakodást rendelte, nemcsak a Móses példáját követé, kit ő sokban utánzott, hanem a keleti bölcsek sok ezeréves tapasztalásán indula el, kik, főleg keleten, hol már a meleg éghajlat maga röstté teszi az embereket, a testi tisztaságot az egészség nélkülözhetlen föltételének ismerték el. Az ő érdeme abban áll, miképp a pusztán hygiéni szabályból, hogy lelkiismeretesben megtartassék, vallási ágazatot csinált, s ennek elmulasztását Isten elleni bűnnek nyilvánítá, kinek kedves a külső tisztaság, mint a belső tisztaságnak kellemes jelképe. A korán szerint három a személyes szenny, s így, rendelete szerint, háromképpen kell attól megtisztulni. Az elsőtől megtisztulni a kezek, a száj, a szakáll s más részek megmosása által; a másik már vallási természetű, melynek minden imádságot meg kell előzni, s mely abból áll, hogy a kar a könyöktől az ujjhegyig, a homlok, az arc, a fej a fül mögött, a száj és a szakáll, bajsz, és mindez egymásután háromszor megmosatik. A harmadik egész fürdőt kíván, melyet minden pénteken kell venni, a test ha még oly tiszta is. Pusztában, hol nincs víz, homokkal kell magát megdörsölni, mi inkább szimbolikus cselekvény, mit az őspatriarchák az állatoktól látszottak eltanulni. Minden mosakodást egy pár sorbul álló imának kellene megelőzni.

Természetes e szerint, hogy nincs török kis falu, melyben egy fürdő nem volna. Constantinápolyban nyilvános van legalább 450, közüle igen sok ingyen fürdő, némely kizárólag a nőké, legtöbb közös a két nemmel, de úgy, hogy mind a férfiak, mind a nők számára bizonyos napok vagy bizonyos órák vannak kijelőlve. Vegyük hozzá, hogy minden vagyonos család házi fürdővel bír, mikben a felosztás ugyanaz, mi a közfürdőkben, csakhogy bennök mindazon buja fényűzést föltalálni, mit kelet regéiben olvasunk. Vannak fürdők, melyeknek falai, padlói, boltozatai, szökőkutai, mármarai márványból, alabastromból vagy drága porcelánból építvék, s melyek művészi faragványaikkal s aranyozásaikkal a szemet elbájolják; magas dombtetőik színes ablakain át szelíden tündöklő félvilág lopózik be; ezeken felül szép párkányzat, faragott koszorúk, festett arabeszkek, selyem kárpitok, puha bársony pamlagok aranyos bojtokkal, réz vagy ezüst serpenyők aloe-fát égetni, fapapucsok ezüst gombokkal kiverve, karmasin színű atlasz öltönyök arannyal átszőve, finom törülközők selyem virágokkal kihímezve; mindezek elvakítják a szemet, s akik a szultán fürdőjét az új palotában (Tsiragán) láthatták, mely mór ízlésben egyetlen egy darab habos fehér alabastromból látszik kifaragva vagy inkább felfúva lenni, s pillangós boltozata úgy fénylik mintha tele volna csillagokkal, azt állítják, hogy az felülhaladja mindazt, mit tündérek lakáról emberi elme képzelhet.
Ki egy szatambuli török fürdőt magának képzelni akar, feledje el a mi városi nyomorult intézeteinket; az rendesen egy nagyszerű épület, rézzel födött dombtetőkkel és folyosószerű szép oszlopsorral. Kívülről egy nagy kapuról ismerni rá, melynek ajtaja lengő vörös kárpitból áll. Belépvén, az első egy hosszúdad négyszeg terem, magas, gömbölyű boltozattal, mely felülről adja a kétes világot. Padlója fehér márvány, melynek közepén egy szép szökőkút hullatja vizét, körülrakva mentával, basilikommal s más illatos virágokkal. A fal körül alacsony ágyak helyezvék, s fölöttök egy oszlopokon nyugvó karzat, szinte ágyakkal ellátva, mikből minden vendég egyet kap, hol levetkőzik, s hol a fürdés után magát ki fogja nyugodni. A mindenféle színű csíkos és kockás fürdőruhák sinegeken, mint zászlók, száradva lógnak. Ez előteremben van az étasztal is, kávéssal, cukrásszal, pipással, kik a vendégeknek kávéval, nargillal, gyümölccsel, serbettel s mindenféle édes italokkal és süteményekkel szolgálnak. Az igazgató egy emelt helyen ül, s az érkezők óráit, pénzét és drágaságait gondjai alá veszi, s egyszersmind a szolgákkal, kik munkaszakjok szerint vannak osztályozva, rendelkezik.
Levetkőzvén a vendég, mellé egy szolga adatik, ki neki két színes pamutlepedőt nyújt át, mellyel magát betakarja, s lábára fapapucsot öltvén, így megy be az első terembe, mely hűsnek neveztetik, ámbár hévmérséklete legalább 35 Reaumur foknyi. Itt mintegy tíz percig marad, mely elég arra, hogy izzadásba jőjjön. Ekkor a hévterembe vezettetik, mely szinte felülről, a boltozatról kapja a világot, s márvány padlója a közepe felé lejtős, hogy a víz ottan kiszivároghasson. A falban félkörded források vannak, két rézcsappal, mely közül egyik hűs, másik hév vizet ád. E teremben több alacsony márványpad van, melyre a vendéget fektetik, s itt esik át azon mindenféle kenésen, gyúráson, markolgatáson, dörzsölésen, taglaláson, mely ujoncnak nem kellemes, néha fájdalmas, de mindig egészéges. A hőség azonban bár nagyobb, nem oly kellemetlen mint az orosz fürdőkben, mert itt nem a katlanból jön be ropogva a fojtó gőz, mint ezekben, hanem a márványpadló alulról fűttetik, ezért szükséges a fapapucs, s a kövön folydogáló víz az, mi könnyű meleg gőzzé válik, mi oly átlátszó, hogy sem látni nem gátol meg, sem a mellet nem nyomja.
Az elég durva taglalás után a vendég fölkél, s egyik forrás mellé egy fazsámolyra leül, s egy réztállal kívánata szerint melegebb vagy mérsékeltebb vegyítékű vízzel tetőtül talpig többször végigöntetik. Kipihenvén magát, mert bizony szüksége van rá, a szolga szőrkefével erősen s ügyesen megkeféli, s az európai, ki magát tisztának hitte, csodálkozva szemléli, mi sok és mi vastag tésztaszerű anyag vonatik le bőréről. Ezután még illatos szappanhabbal mosatik le, ki óhajtja, annak haját és szakállát is nagy ügyességgel megtisztítják s rendbehozzák, mondhatni szálankint, mint a kéz- és lábujjakat is, használva kést, fogót, porokat s szagos kenőcsöket, mik nálunk ismeretlenek.
Ekkor a vendég a hűs terembe vitetik, hol három száraz lepedőt adnak rá, fejét, mellét, ágyékát gondosan beburkolván, s midőn az izzadás szűnni kezd, a szolga az öltöző szobába kíséri, hol jól betakarva, tiszta ágyba fekvén le, még egyszer jön izzadásba, de ez már kellemes és nem tartós. E pihenő lomhálkodás, e bágyadozó fekvés, e fáradság s megújulás együtt, a röstségnek e gyönyöre, ez érzése a lankadásnak, mely múlik, és közelgése az erőnek, mely visszatér, ez valami kimondhatlanul kellemes érzés, s a török ha valahol, itt adja át magát, kávészörpölés, dohányillat és serbet-iddogálás közt, amaz érzéki boldogságnak, mi nem egyéb, mint boldog merengés a puha nyugalom álom-ölében.
Az egész eltart két óráig, vagy tovább, ti. kinek benne kedve telik. Ki másokkal nem akar együtt fürödni, az néhol külön osztályt is kaphat, mely szinte három szobábul áll, de természetesen ez többe kerül; különben nincs ok a közfürdőtől idegenkedni, mivel bár több személy van egy teremben, de mindenki magával lévén elfoglalva, szomszédjára nem ügyel, nem is illenék ezt tenni, s mint mindenütt a legnagyobb tisztaság, rend, úgy a legfinomabb illedelem uralkodik.
Midőn nők jönnek fürödni, a fürdői szolgaszemélyzet egészen megváltozik, s a férfiakat nőcselédek váltják föl.
A háremek itt szoktak legörömestebb találkozni, s mivel ők hajékeiket egész hétre itt készíttetik el, s mivel a török nők testeik ápolásában száz meg száz titkos mesterséget használnak, s a fürdés nekik egy-egy ünnep, hol esznek és isznak, s zenével és tánccal mulattatnak - ők a fürdőben mindig fél napig maradnak. Nem is olyan csendes ilyenkor a fürdő, mint akkor, midőn férfiak vannak benne; a csevegő nők mindazt, mit egy hét óta éltek, hallottak, lármásan beszélik el egymásnak. Gyönyörű látvány lehet egy ily fürdő, midőn benne, paradicsomi egyszerűségben, két-háromszáz ingerlő kecsű Éva jár-kel, de halandó férfinak nem adatott ezt láthatni. Drága szőnyegeket visznek magokkal, melyeken angyali alakú gyermekek játszadoznak, kendőik, lepedőik finom musszelinből selyem virágokkal kivarrvák, fapapucsaik ezüstgombokkal vannak kiverve; egyik már ágyban nyugszik sál-turbánnal fején, másiknak hollószínű haját ifjú és bájszépségű rableányok ágakba fonják, gyöngyökkel vagy veres korallokkal vegyítve, s mindenfelé, a szökőkút körül, a karzaton, a pamlagokon csoportozatokat látni művészi s leírhatlan helyzetekben, ki messziről nézné e termet, egy múzeumnak vélné, hol fehér márványból faragott meztelen szobrok gyűjteménye van. 

Ezekből látni, hogy a fürdők ama fényes, elmés és kéjelmes elrendezése, mely a régi Babylon, Egyiptom, Persia népeitől a görögökre és rómaiakra mene által, a török fürdőkben fennmaradt. A Pompéji romjaiban talált csaknem ép fürdők bizonyítják, hogy az anyagi gyönyör mind e finomságait a rómaiak már ismerték. Meglehet, a törökök néha nem tartanak mértéket ez élvben, azonban ez kivétel, de az igaz, hogy mi nyugatiak hygeniai tekintetben nem eléggé ápoljuk a testet, talán mivel romlandó, s városi fürdőink e nevet alig érdemlik. Török szempontból a testi tisztaság egy neme az erénynek, ellenkezőleg a (legalább középkori) katolicizmus fogalmával, mi szerint a szenny vala szent, annyira, hogy Spanyolországban egykor mindazok, kik gyakran fürödtek, megtartva a mórok szokását, eretnekség gyanújában tartattak.