Tekirdağ

Rákóczi háza a Magyar utcában található

 Régies nevén Rodostó, ahol II. Rákóczi Ferenc töltötte száműzetését hű társával, Mikes Kelemennel együtt. 

 Mi meg szombaton fogtuk magunkat, kocsit béreltünk, és hétvégi látogatónkkal, Judittal együtt elkirándultunk az Isztambultól 150 km-re nyugat irányába fekvő kisvárosba. 

 Egyrészt már régóta szerettük volna megnézni ezt a magyar emlékeket is rejtegető helyet, másrészt a konzulátustól értesülve éppen ezen a hétvégén tartottak megemlékezést Mikes Kelemen halálának 250. évfordulójának alkalmából, ezért gondoltuk nekünk is ott a helyünk.

 Maga Tekirdağ nem mondható kimondottan szép városkának, többnyire 20-30 éves kockaépületekkel van tele. A környező dombok viszont adnak neki egy kis bájt, illetve a város tengerparti fekvése is javítja a látképet.

Tekirdağ

 Gézáék megkóstolták a "Tekirdağ köftét", merthogy e város a Raki mellett a köfte szülőhazája is. A tengerparton éttermek sorozata található, melyek nevében kivétel nélkül szerepel a "köfte" szó, tehát mindegyik étlapján fellelhető. Isztambulban is a legtöbb helyen kapható ez a törökös fasírtrúd-szerűség, s mint most kiderült a tekirdağ-i változat sem felejthetetlen.

Rákóczi háza

 Megnéztük a Rákóczi múzeumot, melyet egykori házából alakítottak át. Szépen rendbeozták kívül-belül, látszik rajta, hogy sok pénzt áldoztak rá, ám hiányoltuk a berendezéseket. A falakon rengeteg információt lehetett olvasni, sőt videós illusztrációkat is betettek - az egyik képernyőn feltűnt kedvelt otthoni színészünk, Fenyő Iván is. Ám mindez egy kicsit csalódottsággal töltött el bennünket, hiszen információkat otthon ülve is tudunk szerezni könyvekből/internetről, de Rákóczi házába ellátogatva szívesebben néztük volna a korabeli tárgyakat, berendezéseket..

A felavatott utca

  No, de azért azt érdekes volt látni és részt venni benne, hogy hogyan is zajlik külföldön egy kis diplomáciai esemény. Délután 5-kor kezdődött a program, először Rákóczi háza mellett gyűltünk össze. Körülbelül 30 ember lehetett a helyszínen, magyar és török nagyemberek (polgármesterek, diplomaták). Néhányan rövid beszédet mondtak, nagyon megköszönték a részvételt, ezután következett a Mikes Kelemen utca felavatása. Majd elsétáltunk Mikes házának hűlt helyéhez, melynek már csak egy díszes kopjafa állít emléket. Ott is mondtak egy-két szót, végül a Rákóczi múzeum legnagyobb szobájában összegyűlve oklevelek átadására került sor az azokat megilletőknek. Mi az utóbbiból és a díszvacsorából már sajnos kimaradtunk, csak lelkes érdeklődőkként vehettünk részt az eseményen. Rajtunk kívül egyébként nem is volt más turista, vagy Törökhonban lakos hazafi a helyszínen.

Mikes házának emlékhelye

Rákóczi házából a kilátás