Már régóta ráfért az ízlelőbimbóimra, hogy magas fokon kényeztessem őket. Mert ha éppen nem a hazai ízekkel telítődünk itthoni főztjeim vagy otthoni szeretteink főztjei által, hanem étterembe megyünk itt Isztambulban, akkor nagyjából mindenütt egyforma ízvilágú kebabokkal és mezékkel tudjuk megajándékozni magunkat.
Na, de most e heti vendégeinknek köszönhetően (volt főnöknőm Kati és férje Adam) különleges ízélményben volt részünk. Adam mindenképpen szeretett volna kipróbálni egy igazán trendi éttermet itt, így hát nem adtuk alább Isztambul egyik legfelkapottabb helyénél. Már maga a helyszín is különleges. SuAda egy mesterséges sziget a Boszporuszon, a híd közelében, Kuruçeşme vonalában. Itt aztán mindenféle trendi éttermek és bárok vannak, valamint egy medence, melyet napközben borsos belépő fejében lehet igénybe venni. A partról folyamatosan oda-vissza forduló ingyenes kishajóval viszik a vendégeket a szigetre. A tehetősebbek Ferrarijukkal vagy egyéb hasonló kategóriás autójukkal parkolnak a kikötőben.
Gyönyörű kilátásunk volt a városra és a színjátszó Boszporusz-hídra, mely mögött este 10-kor látványos tűzijáték kezdődött. A helyszín tehát kifogástalan volt, sőt a pincérek is különösen kedvesek és segítőkészek voltak! Amikor aztán kézbe vettem az étlapot, rögtön felcsillant a szemem a cseresznyés sült kacsa láttán (talán korábban említettem már, hogy itt még soha, egyetlen étterem menüjén nem találtam kacsahúst, és egyáltalán henteseknél sem lehet kapni. Eddig csak két lelőhelyet találtunk a városban, melyből az egyik fagyasztott formában kínálja a kacsát.) Ennek ellenére mégsem őt választottam. Győzött az extravagancia, a chilis-csokoládés marhasteak fahéjas mandulával és sárgarépa-pürével. Az élmény nehezen írható le, egyszerűen meg kéne mindenkinek kóstolnia. Nekem nagyon-nagyon-nagyon ízlett!
A csapatban én voltam a legbevállalósabb, de a többiek sem panaszkodtak, Gézu "Európa és Ázsia találkozását", Kati grillezett polipnyársat, Adam tengeri halat evett. Előételnek a rendhagyó töltött szőlőlevél is maradandó élményt hagyott, melyben szárított paradicsomos-grillezett szardíniás tölteléket találtunk.
Egy szó mint száz, ez egy igazán különleges vacsi volt régóta várt - és beteljesült - gasztronómiai élménnyel itt Isztambulban. Mindenkiben kellemes emlékeket hagyott az este, annak ellenére, hogy az oda- és hazajutás gyötrelmes volt, 2-2 kilométert lépésben 40-40 perc alatt megtéve taxival. (Miért nem mentünk gyalog? Jó kérdés...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése