Kívánságok Éjszakája

Sziget-fesztiválon voltunk, csak éppen itt a köznyelvben az a neve, hogy Cigányfesztivál - hivatalosan (és a hagyományok szerint) pedig “Hıdrellez Festival”. Minden évben megrendezésre kerül eme tavaszköszöntő, ünnepélyes-mulatozós éjszaka. Úgy indultunk neki, hogy csak valami kis utcabál lesz, megiszunk valamit Nesliékkel, és 1 óra múlva  már megyünk is haza. Ám a villamoson felgyülemlett tömegnyomorból, és az autók által okozott hatalmas dugóból ítélve sejteni kezdtük, hogy itt valami többről lesz szó…

Azt mondják, hogy amit ezen az éjjelen kívánsz, az valóra válik. A legenda szerint ezen a napon (vagyis május 5-6 éjszakáján) találkozott a Földön Hızır és Ilyas próféta (a két név összeolvadásával keletkezett a Hıdrellez megnevezés). A mendemondák szerint többféle ceremóniát, illetve rituálét is szenteltek isteneiknek a tavasz és nyár közeledtével Mezopotámia, Anatólia, Irán és Görögország területein, illetve a Földközi-tenger partját szegélyező összes országban az itt élő emberek, már az ősidők óta. Az egyik széles körben elterjedt hiedelem szerint Hızır próféta, aki miután ivott az élet vizéből halhatatlanná vált, kapcsolatba lépett Istennel, és időről-időre (főleg a tavasz közeledtével) megjelenik az emberek között, és segítséget nyújt az arra rászorulóknak. Csodatévő képességei Istenéhez hasonlóak. Legyen szó betegségről, szegénységről, családi gondokról; emberről, állatról, vagy növényről, a próféta mindenkinek segít valóra váltani vágyait, valamint egészséggel, gazdagsággal áldja meg őket. Hızır próféta pontos kilétéről nincs tudomásunk, mint ahogy arról sem, hogy hol és mikor élt pontosan. Ő a tavasz, és a tavasz által hozott új életnek a szimbóluma.

A Hıdrellez fesztivált már ősidők óta ünneplik Anatólia-szerte. Bár nem feltétlenül ugyanezen a néven és ugyanebben az időpontban, de számos helyen fellelhetőek a Hıdrellezre emlékeztető motívumok..

Isztambulban, a Sultanahmet negyedtől nem messze lévő Ahırkapı parkban 1997-óta tartják ezt az ünnepséget. Egész éjjel tűzrakásokat ugrálnak át az arra vállalkozók a jó szerencse reményében, illetve mindenfelé “kívánság-fákra” (Nahil) akasztják kis cetlire írt vágyaikat az emberek (mára mintegy 100.000 látogató!). Aki esetleg nem jut el a fesztiválra (mint ahogy egyik kolléganőmtől hallottam, akinek pici gyereke van és ezért nem tudott eljönni), a kívánságát otthon is felakaszthatja a saját szoba- vagy kerti növényére.

Emellett persze mindenfelé szól a cigány- és balkán zene, peregnek a dobok, cikáznak a kezek-lábak, sül a hal, a köfte, a kebap… és persze folyik a sör..

Egy magyar bringás meghódítja Isztambult...

Hegyeken keresztül több száz kilométeren  izzadva, völgyeken át suhanva tartott Isztambulba. Megjárta Európa kiábrándító helyeit, kóbor kutyák falkájával küzdött meg, eső áztatta sátorban aludt - vagy éppen a szezon előtt még ki nem takarított görög panziókban... 20 nap, 7 ország, 2600 km, 2x barátság, és megannyi élmény után célba ért Thomas Magnum, vagy Ádám, csak a "meglepetésünkre" növesztett bajusz zavarhatott össze!

Ő még a Boszporuszon is át(vízi)- bringázott volna, de sajnos a rendőrök állták útját, így kénytelen volt hajóra szállni. GPS nélkül sem jelentett neki gondot Kirazlitepét megtalálni., bár az is lehet, hogy Kirazlitepe találta meg őt - szag alapján ez nem lehetett nehéz! Igaz, hogy először két házzal arrébb próbálkozott, ahol értetlen mosollyal fogadták a Gézát kereső német turistát, aztán csak megtalált minket, ahol kecskesajt, olajbogyó, friss ekmek, valamint gazdag diótorta vastag csokimázzal várta a mi Ádámunkat.

Másnap sajnos magára hagytuk, mert elköteleztük magunkat egy hazalátogatással. Hősünk azonban könnyedén átvészelte ezt a néhány plusz napot magányosan, és a "professzorral" ( így nevezte el Gregor kutyámat büszke, ámde bohókás képű megjelenése miatt) szép barátság alakult ki kettejük között. Miután visszatértünk, másnap ő hagyott ott bennünket, ugyanis hiányzott neki a hegyek között kerekezés, az őt kergető kóbor kutyák, a mellette elrobogó illatos kamionok és buszok, így hát elindult Bursába. Négy napot volt távol, élvezte a napsütést, a szép tájat és az út menti kis éttermek által kínált kulináris különlegességeket, ám szíve mégiscsak visszahúzta hozzánk őt.. 

Hazaútja előtti utolsó két napjába igyekeztünk belesűríteni mindent ami fontos és kimaradt. Hősünk olyannyira örült célba érésének, hogy képes volt megtenni az én hosszadalmas munkába vezető utamat (ráadásul ő rossz buszra szállván átment először az európai oldalra, és onnan kellett visszatérnie), és részt vett velem pénteki munkahelyi ebédemen, amit a közeli szálloda vegetáriánus svédasztalos éttermében költöttünk el, majd hármasban Gézával esti jóga órára indultunk. A teljes lazítás és egészséges életmód után ideje volt egy kis vízipipázásnak, így hát ideje volt elvinnünk Ádámunkat kedvenc táncolós helyünkre.

Másnap reggel a fiúk sűrű programot iktattak be még az utazás előtt, így Géza fantasztikus SZALONNÁS! hétvégi tojás- rántottájával feltöltődve rekord gyorsasággal végigjártuk a Grand Bazaar-t, majd én esküvői ruha megbeszélésre mentem, a fiúk meg török fürdőbe indultak. Igaz, hogy egy kifejezetten meleg férfiakat fogadó hamam-ban kötöttek ki, de szerencséjükre május elseje lévén zárva volt a fürdő, és csak a kedvükért nyitották ki, így rajtuk kívül nem volt senki más... Hosszú gőzölgés és kissé fájdalmas, ámde jóleső masszázs után még egyszer együtt ebédeltünk a fiúkkal, aztán Ádámunk elindult rég nem látott otthonába...

Ádám személyes élménybeszámolóját itt találhatjátok:

http://bikemag.hu/tura/budapest–isztambul-kerekparon