Egy magyar bringás meghódítja Isztambult...

Hegyeken keresztül több száz kilométeren  izzadva, völgyeken át suhanva tartott Isztambulba. Megjárta Európa kiábrándító helyeit, kóbor kutyák falkájával küzdött meg, eső áztatta sátorban aludt - vagy éppen a szezon előtt még ki nem takarított görög panziókban... 20 nap, 7 ország, 2600 km, 2x barátság, és megannyi élmény után célba ért Thomas Magnum, vagy Ádám, csak a "meglepetésünkre" növesztett bajusz zavarhatott össze!

Ő még a Boszporuszon is át(vízi)- bringázott volna, de sajnos a rendőrök állták útját, így kénytelen volt hajóra szállni. GPS nélkül sem jelentett neki gondot Kirazlitepét megtalálni., bár az is lehet, hogy Kirazlitepe találta meg őt - szag alapján ez nem lehetett nehéz! Igaz, hogy először két házzal arrébb próbálkozott, ahol értetlen mosollyal fogadták a Gézát kereső német turistát, aztán csak megtalált minket, ahol kecskesajt, olajbogyó, friss ekmek, valamint gazdag diótorta vastag csokimázzal várta a mi Ádámunkat.

Másnap sajnos magára hagytuk, mert elköteleztük magunkat egy hazalátogatással. Hősünk azonban könnyedén átvészelte ezt a néhány plusz napot magányosan, és a "professzorral" ( így nevezte el Gregor kutyámat büszke, ámde bohókás képű megjelenése miatt) szép barátság alakult ki kettejük között. Miután visszatértünk, másnap ő hagyott ott bennünket, ugyanis hiányzott neki a hegyek között kerekezés, az őt kergető kóbor kutyák, a mellette elrobogó illatos kamionok és buszok, így hát elindult Bursába. Négy napot volt távol, élvezte a napsütést, a szép tájat és az út menti kis éttermek által kínált kulináris különlegességeket, ám szíve mégiscsak visszahúzta hozzánk őt.. 

Hazaútja előtti utolsó két napjába igyekeztünk belesűríteni mindent ami fontos és kimaradt. Hősünk olyannyira örült célba érésének, hogy képes volt megtenni az én hosszadalmas munkába vezető utamat (ráadásul ő rossz buszra szállván átment először az európai oldalra, és onnan kellett visszatérnie), és részt vett velem pénteki munkahelyi ebédemen, amit a közeli szálloda vegetáriánus svédasztalos éttermében költöttünk el, majd hármasban Gézával esti jóga órára indultunk. A teljes lazítás és egészséges életmód után ideje volt egy kis vízipipázásnak, így hát ideje volt elvinnünk Ádámunkat kedvenc táncolós helyünkre.

Másnap reggel a fiúk sűrű programot iktattak be még az utazás előtt, így Géza fantasztikus SZALONNÁS! hétvégi tojás- rántottájával feltöltődve rekord gyorsasággal végigjártuk a Grand Bazaar-t, majd én esküvői ruha megbeszélésre mentem, a fiúk meg török fürdőbe indultak. Igaz, hogy egy kifejezetten meleg férfiakat fogadó hamam-ban kötöttek ki, de szerencséjükre május elseje lévén zárva volt a fürdő, és csak a kedvükért nyitották ki, így rajtuk kívül nem volt senki más... Hosszú gőzölgés és kissé fájdalmas, ámde jóleső masszázs után még egyszer együtt ebédeltünk a fiúkkal, aztán Ádámunk elindult rég nem látott otthonába...

Ádám személyes élménybeszámolóját itt találhatjátok:

http://bikemag.hu/tura/budapest–isztambul-kerekparon