Mamucikám látogatása

 Az az igazság, hogy amikor az ember hosszabb időre távol kerül a szeretteitől, akkor még jobban tudja értékelni a velük való találkozást... Gézu a múlt héten Manilában volt üzleti úton, az én Mamucikám pedig kijött vigyázni rám.

 Nagy izgalommal mentünk ki érte a repülőtérre vasárnap - ekkor még Gézu is itthon volt. Kipróbáltuk a tömegközlekedést, ugyanis mint kiderült viszonylag egyszerű kijutni a reptérre ily módon, csak kissé hosszadalmas. Persze taxival is volt már nem egyszer, hogy 2-3 órába telt az út, ehhez képest a másfél órás tömegközlekedés nem is annyira rossz... Boldogan ugrottunk egymás nyakába anyukámmal, mikor végre találkoztunk.

 Gregike nem is akart hinni a szemének, mikor meglátta anyukámat, hiszen már több, mint 5 hónapja nem találkoztak. Annyira örült, hogy szó szerint majdnem kiugrott a bőréből.

 Első nap Gézut 3x elbúcsúztattuk. Szegény hajnalban kiment a reptérre, majd kiderült, hogy a hamufelhő miatt törölték a járatot. Így 1 órán belül  - nagy örömömre - visszatért, majd kicsivel később megint elbúcsúztattuk, amikor kitalálta, hogy milyen megoldást választ az amszterdami átszállás helyett délután, és elindult munkába. Ám harmadszorra is sor került a búcsúzásra, mivel arra eredetileg nem számítottunk, hogy napközben még sikerül együtt is ebédelnünk. Aznap éjjel azonban már tényleg sikerült eljutnia a messzi Manilába, Doha-ban történő átszállással..

 Mamucikámat az elmúlt pár napban elvittem a kedvenc helyeinkre, és bár már jó párszor  megjártuk ezeket Gézuval, de Isztambul mindig tartogat meglepetéseket.. Múltkor például Gézuval jó kis olasz fagyiról ábrándoztunk (mert a török verzió elég nyúlós és édes), de nem tudtuk hol keressük.. És láss csodát, Mamával rátaláltunk egy szuper olasz fagyizóra az Istiklal Caddesin, egy belvárosi sétálóutcán. A fekete csokifagyi fekete, a Nocciola is olyan mint amilyennek lennie kell, s az adagot sem sajnálják....

 Másnap Kék Mecset és bazározás volt a program. Ilyen sem volt még, hogy jó pár bazárost magamra haragítottam.. Ugyanis Mamával elhatároztuk, hogy veszünk egy jófajta LV táskát. Így hát nekiálltam szépen alkudozni több helyen is. Már-már egész jól belejöttem, az egyik boltban 75%-kal sikerült is lealkudni az árat, ám maga a táska nem volt annyira szép, így az utolsó pillanatban visszamondtuk.. Képzelhetitek, mennyire kiakadt az árus, valami csúnyát is mondott törökül a végén. Egy szőnyegárus is megpróbált minket becsábítani a boltjába, de én őszintén megmondtam neki, hogy biztosan nem veszünk semmit, ő meg nem hagyott békén, sokáig követett bennünket. Én nem adtam be a derekam,  s a végén hosszasan nagyon csúnyán nézett rám, szabályosan villámokat szórt a szemeivel. Úgyhogy kedves barátaim és családtagjaim, lehet, hogy én többször nem megyek a bazár közelébe - ha esetleg valamelyikőtök szerette volna, hogy elkísérjem... ;o)
 Egyik nap követtük a helyiek szokását, és piknikezni indultunk. Készítettünk néhány szendvicset, és elmentünk a Fenerbahce parkba, mely Kadiköyben van, az ázsiai oldal déli részén. Nagyon szép időnk volt, úgyhogy letelepedtünk egy tengerparti padra és csak élveztük a napsütést meg a tenger látványát...
 Sajnos az időjárás nem kedvezett nekünk minden nap a héten, így volt, hogy a négy fal közé szorultunk. Ilyenkor jókat lustálkodtunk, no és közben művelődtünk.. Hosszú évek után megnéztük újra az Egri Csillagokat, illetve egy itteni nagyon népszerű filmet is, melynek "Apám és fiam" (Babam ve Oglum) a címe. Nagyon szép film a családról, melyből egy kis ízelítőt lehet kapni a közelmúlt politikai forrongásai által okozott családi konfliktusokról, és a megbékélésről.
 Mamucikámmal végre megvalósíthattam egy régóta szőtt tervemet is, vagyis hogy megnézzem a közelben lévő mecseteket belülről. Fogtuk magunkat, és Üsküdarban megnéztünk kettőt, illetve az európai oldalra áthajózva Kabatasban még egyet, amely már szintén régóta izgatta a fantáziámat. Ezek mindegyike több száz éves, de jelenleg is üzemelő mecset. Láttunk is imádkozó embereket, természetesen elöl a férfiak, és hátul elkülönítetten a nők. A cipőnket mindenhol levettük, fejünket pedig kendővel takartuk be. Bár az első kettőt ugyanaz az építész mester, Sinan készítette, aki a Kék Mecsetet is, de közel sem voltak olyan szépen díszítve mint Isztambul egyik legszebb szimbóluma. Mindenesetre érdekes élmény volt megnézni ezeket is, nemcsak a fő turista látványosságokat.
 Hős módjára végigálltuk a Dolmabahce palotához álló 1 órás sort is, hogy bejussunk. (Igen, már itt a turistaszezon...) Másodszorra jártam ebben a palotában, de még mindig nem tudtam betelni azzal a fényűzéssel ami odabent van. Hatalmas kristálycsillárok (némelyik 1-2 tonna, de itt van állítólag a világ legnagyobbja is, mely több mint 4000 kilót nyom), ezen kívül aranyozott cirádák a falakon mindenütt, csipkézett mennyezet, szebbnél szebb drapériák és a világ minden tájáról gyűjtött hatalmas emléktárgyak, festmények, bútorok. És ez még semmi, szinte mindenből kettő! Merthogy a palotában alapvetően a szimmetria uralkodik, így az uralkodónak ajándékozó hatalmasságok jól tudták, hogy rögtön kettőt kell venniük a meglepiből... Hát igen, a szultánoknak már nem volt elég a Topkapi palota nyújtotta kényelem a 19. század végén, valami másra, modernebb luxusra vágytak. Így aztán építettek egy gyönyörű, fényűző palotát a Boszporusz partján, európai mintára, barokk, rokokó és klasszicista stílusban, de azért néhol felfedezhetők az oszmán stílusjegyek is. Belső terét egyébként a párizsi operaház belsőépítésze tervezte. Igaz, már nem sokáig élvezhették az itteni fényűző életet a szultánok, a palota építésekor  ugyanis az oszmán birodalom már hanyatlott..

 Jó nagyokat sétáltunk, nézelődtünk, fotózkodtunk, nevettünk, művelődtünk, bazároztunk, piknikeztünk, ettünk-ittunk... hiányozni fogsz Mamucika!!

Kívánságok Éjszakája

Sziget-fesztiválon voltunk, csak éppen itt a köznyelvben az a neve, hogy Cigányfesztivál - hivatalosan (és a hagyományok szerint) pedig “Hıdrellez Festival”. Minden évben megrendezésre kerül eme tavaszköszöntő, ünnepélyes-mulatozós éjszaka. Úgy indultunk neki, hogy csak valami kis utcabál lesz, megiszunk valamit Nesliékkel, és 1 óra múlva  már megyünk is haza. Ám a villamoson felgyülemlett tömegnyomorból, és az autók által okozott hatalmas dugóból ítélve sejteni kezdtük, hogy itt valami többről lesz szó…

Azt mondják, hogy amit ezen az éjjelen kívánsz, az valóra válik. A legenda szerint ezen a napon (vagyis május 5-6 éjszakáján) találkozott a Földön Hızır és Ilyas próféta (a két név összeolvadásával keletkezett a Hıdrellez megnevezés). A mendemondák szerint többféle ceremóniát, illetve rituálét is szenteltek isteneiknek a tavasz és nyár közeledtével Mezopotámia, Anatólia, Irán és Görögország területein, illetve a Földközi-tenger partját szegélyező összes országban az itt élő emberek, már az ősidők óta. Az egyik széles körben elterjedt hiedelem szerint Hızır próféta, aki miután ivott az élet vizéből halhatatlanná vált, kapcsolatba lépett Istennel, és időről-időre (főleg a tavasz közeledtével) megjelenik az emberek között, és segítséget nyújt az arra rászorulóknak. Csodatévő képességei Istenéhez hasonlóak. Legyen szó betegségről, szegénységről, családi gondokról; emberről, állatról, vagy növényről, a próféta mindenkinek segít valóra váltani vágyait, valamint egészséggel, gazdagsággal áldja meg őket. Hızır próféta pontos kilétéről nincs tudomásunk, mint ahogy arról sem, hogy hol és mikor élt pontosan. Ő a tavasz, és a tavasz által hozott új életnek a szimbóluma.

A Hıdrellez fesztivált már ősidők óta ünneplik Anatólia-szerte. Bár nem feltétlenül ugyanezen a néven és ugyanebben az időpontban, de számos helyen fellelhetőek a Hıdrellezre emlékeztető motívumok..

Isztambulban, a Sultanahmet negyedtől nem messze lévő Ahırkapı parkban 1997-óta tartják ezt az ünnepséget. Egész éjjel tűzrakásokat ugrálnak át az arra vállalkozók a jó szerencse reményében, illetve mindenfelé “kívánság-fákra” (Nahil) akasztják kis cetlire írt vágyaikat az emberek (mára mintegy 100.000 látogató!). Aki esetleg nem jut el a fesztiválra (mint ahogy egyik kolléganőmtől hallottam, akinek pici gyereke van és ezért nem tudott eljönni), a kívánságát otthon is felakaszthatja a saját szoba- vagy kerti növényére.

Emellett persze mindenfelé szól a cigány- és balkán zene, peregnek a dobok, cikáznak a kezek-lábak, sül a hal, a köfte, a kebap… és persze folyik a sör..

Egy magyar bringás meghódítja Isztambult...

Hegyeken keresztül több száz kilométeren  izzadva, völgyeken át suhanva tartott Isztambulba. Megjárta Európa kiábrándító helyeit, kóbor kutyák falkájával küzdött meg, eső áztatta sátorban aludt - vagy éppen a szezon előtt még ki nem takarított görög panziókban... 20 nap, 7 ország, 2600 km, 2x barátság, és megannyi élmény után célba ért Thomas Magnum, vagy Ádám, csak a "meglepetésünkre" növesztett bajusz zavarhatott össze!

Ő még a Boszporuszon is át(vízi)- bringázott volna, de sajnos a rendőrök állták útját, így kénytelen volt hajóra szállni. GPS nélkül sem jelentett neki gondot Kirazlitepét megtalálni., bár az is lehet, hogy Kirazlitepe találta meg őt - szag alapján ez nem lehetett nehéz! Igaz, hogy először két házzal arrébb próbálkozott, ahol értetlen mosollyal fogadták a Gézát kereső német turistát, aztán csak megtalált minket, ahol kecskesajt, olajbogyó, friss ekmek, valamint gazdag diótorta vastag csokimázzal várta a mi Ádámunkat.

Másnap sajnos magára hagytuk, mert elköteleztük magunkat egy hazalátogatással. Hősünk azonban könnyedén átvészelte ezt a néhány plusz napot magányosan, és a "professzorral" ( így nevezte el Gregor kutyámat büszke, ámde bohókás képű megjelenése miatt) szép barátság alakult ki kettejük között. Miután visszatértünk, másnap ő hagyott ott bennünket, ugyanis hiányzott neki a hegyek között kerekezés, az őt kergető kóbor kutyák, a mellette elrobogó illatos kamionok és buszok, így hát elindult Bursába. Négy napot volt távol, élvezte a napsütést, a szép tájat és az út menti kis éttermek által kínált kulináris különlegességeket, ám szíve mégiscsak visszahúzta hozzánk őt.. 

Hazaútja előtti utolsó két napjába igyekeztünk belesűríteni mindent ami fontos és kimaradt. Hősünk olyannyira örült célba érésének, hogy képes volt megtenni az én hosszadalmas munkába vezető utamat (ráadásul ő rossz buszra szállván átment először az európai oldalra, és onnan kellett visszatérnie), és részt vett velem pénteki munkahelyi ebédemen, amit a közeli szálloda vegetáriánus svédasztalos éttermében költöttünk el, majd hármasban Gézával esti jóga órára indultunk. A teljes lazítás és egészséges életmód után ideje volt egy kis vízipipázásnak, így hát ideje volt elvinnünk Ádámunkat kedvenc táncolós helyünkre.

Másnap reggel a fiúk sűrű programot iktattak be még az utazás előtt, így Géza fantasztikus SZALONNÁS! hétvégi tojás- rántottájával feltöltődve rekord gyorsasággal végigjártuk a Grand Bazaar-t, majd én esküvői ruha megbeszélésre mentem, a fiúk meg török fürdőbe indultak. Igaz, hogy egy kifejezetten meleg férfiakat fogadó hamam-ban kötöttek ki, de szerencséjükre május elseje lévén zárva volt a fürdő, és csak a kedvükért nyitották ki, így rajtuk kívül nem volt senki más... Hosszú gőzölgés és kissé fájdalmas, ámde jóleső masszázs után még egyszer együtt ebédeltünk a fiúkkal, aztán Ádámunk elindult rég nem látott otthonába...

Ádám személyes élménybeszámolóját itt találhatjátok:

http://bikemag.hu/tura/budapest–isztambul-kerekparon